Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hosszú kapcsolatban élők! 8 év együttlét után ez természetes lenne?
8 év után eljutottam arra a pontra, hogy már nem érzek a párom iránt. Szeretem, mint embert, szeretem azt, amit közösen létrehoztunk, szeretem, hogy egy biztos pont nekem, de ennyi. Megkérte a kezem és elbizonytalanodtam. Jól elvagyunk, de kb. úgy élünk egymás mellett, mint két barát. Sokszor eszembe jut, hogy ennél többre vágyom és ezt a párommal is megbeszéltem. Szeretnék kicsit egyedül lenni, gondolkozni, így elköltöztem a közös otthonunkból néhány hétre. Szeretném érezni mit vált ki belőlem a hiánya.
Rengeteg gondolat cikázik a fejemben. Sejtéseim szerint mással is ugyanitt tartanánk 8 év után, tehát nem vagyok biztos abban, hogy jó döntés lenne feladni ezt a kapcsolatot. Lehet hogy egyszerűen csak ellaposodott? Hullámvölgy?
Hosszabb kapcsolatban élők, ti hogyan éreztek a párotok iránt?
*8 év együttlét után ez természetes lenne?
Nem.
Testiségből alakult ki a kapcsolatotok? mert azoknál van így. Szemben azokkal akik lélekből kapcsolódtak össze eleinte.
1+
Amikor akár mit is csinál olvas, pihen bármit, önkéntelenül megszoktad érinteni? simitani? simogatni.
szeretnél neki örömet szerezni? a kötelező ünnepléseken kivül? boldognak, kiegyensúlyozottnak látni?
Amikor alszik megszoktad fogni a kezét, olyan nagyon lágyan? vágysz ilyet adni?
Tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket. Ha igen a válaszod, akor csak egy pillanatnyi dolog. Ha nem a válaszod, akkor ez már...
Nem természetes.
10 év után is szeretem a férjem, csak másképp, mint az elejèn. De egy hétig se bírnánk egymás nélkül. Nem csak megszokásból vagyunk együtt.
Igen. Szeretem megölelni, megérinteni, hozzábújni, megsimogatni. A szexuális életünk már nem a régi, de hellyel-közzel az is működik. Ez miattam van. Jobban esik csak úgy összebújva megnézni egy filmet, mint vehemensen egymásnak esni.
Nem szexkapcsolatból alakult ki, az egyetemen találkoztunk és mondhatni első pillanattól szikrázott közöttünk a levegő. Pár hónapig kerülgettük egymást, következő évtől pedig már egy koli szobában laktunk. Nagyon lángoló szerelem volt ez. Aztán szép lassan ellaposodott. Szeretem őt, sosem akarnék neki rosszat. Számít a véleménye, szeretek vele lenni, szeretem az esti beszélgetéseinket, szeretem az életet, amiben élünk, szeretek neki főzni, örömet okozni, de egy kicsit hiányzik az a tűz, ami régen megvolt köztünk. Mostmár olyan sablonosnak nevezném az életünket.
Elköltöztem és hiányzik, nagyon. De teljesen össze vagyok zavarodva és nem tudom, hogy leélhető-e így egy élet.
Már azon is gondolkodtam, hogy lehet csak a lánykérés ténye ijesztett meg, hogy akkor ez most tényleg így lesz életem végéig. Ami persze sarkított tény, de igen.
4 Akkor meg kapd össze magad:D
Mert ebben a kérdésben is 2 teljesen különálló helyzetet vázoltál fel és egyik írásod üti a másikat.
A kérdésben egy kihalt kapcsolatot írsz, ebben a válaszban meg egy mélyebb de érzésekkel teli kapcsolatról irsz.
Most akkor melyik melyik a valóság?:DD
Elköltöztem - figyelj, szerintem hagyjátok egymást, ez egy fos, nem kapcsolat.
Ha az én barátnőm elköltözne, mert... akkor ott befejezném vele a kapcsolatot.
Számomra ha valakivel együtt élek 5-6 éve, és ő ilyen-olyan oknál fogva kiköltözik tőlem, akkor annak ott vége van - örökre.
Hagyjuk már ezt, hogy egy másik 8 éves kapcsolatban is ez lenne.
Könyörgöm, nem volt elég részletes a kérdésem sem.
Az intimitás megvan még köztetek?
Nyilván nem a "megszokott, köztelező" együttlétekre gondolom. Kedveskedtek még ugyanúgy egymásnak, vagy minden egy forgatókönyv szerint történik?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!