Hogy csináljam, hogy ne úgy reagáljon, mintha az apja lennék?

Ha úgy érzed, hogy nem vagytok egy szinten, minek vagy vele?

Ő is felnőtt ember, kár próbálkozni a "nevelésével".

Téged meg nem értelek, mit hittél? Majd egy épp csak érettségizett lányka úgy fog viselkedni, mint egy korodbeli, x éve dolgozó, felnőtt életet élő ember?

Keressetek mindketten magatokhoz illő párt és kész.

Úgy csináld hogy mikor mondod neki az okosságokat ne tűnjön kioktatásnak. Szóval ne úgy hogy "Ezt és ezt így kell, azt meg úgy!". Vezesd rá a dolgokra.

-Nem lenne jobb ha...te mit gondolsz?

-Lehet úgy kéne hogy...szerinted?

-Csinálhatnánk másképpen...

-Van más megoldás is,...

STB.

Ez jellemző az olyan kapcsolatokra, ahol nagyobb a korkülönbség. Egy idő után a fiatalabb fél átveszi az idősebb gondolkodásmódját, hasonul hozzá, vagy pedig önálló véleménye lesz, egyre érettebbé válik, aki szeretné a saját tapasztalatai alapján kialakítani a világnézetét, ezek alapján formálni a viselkedését. Vagy beletörődsz, hogy saját döntéseket szeretne hozni, és talán változik az eddigi személyisége is, vagy pedig állandó konfliktusforrás lesz köztetek, hogy neked így már ne felel meg, hogy nem tudod annyira befolyásolni, nem vagy rá akkora hatással ilyen téren, mint az eddigiekben.

Ha tartod elég érettnek, hogy egyenrangú társad legyen egy kapcsolatban, akkor tartsd tiszteletben a döntéseit is. Ha pedig nem gondolod úgy, hogy képes önállóan megfelelően határozni a saját dolgaiban, akkor minek vagy vele?