Fellángolás az új és ismeretlen vonzása vagy tényleg szerelem?

Kicsit hosszú történet fog most jönni, ami végén elég gáz lesz rám nézve, de valamiért így érzek...

A volt barátnőmmel 5 éve ismerjük egymást. Ebből 3 évet együtt voltunk, majd szakított vele, amit nagyon nehezen emésztettem meg, sőt szerintem meg se emésztettem csak elfedtem.

Félévig voltunk külön, ő addig kb. 10 csávóval ismerkedett, egyikkel komolyabb is volt, mármint ami a szexet illeti, de igazi tartalmas kapcsolat nem volt mögötte.

Majd megkeresett, hogy ő megbánta amit tett és rájött én vagyok az igazi. Én ekkor már tudtam azokról a dolgokról, amiket akkor tett mikor nem voltunk együtt, rákérdeztem sokra, még a komolyra is, de sokáig tagadta. Én mindenáron el akartam érni hogy őszinte legyen és ismerjen be mindet, kb. félév múlva sikerült is, sírva, de elmesélte.

Láttam rajta utána a megkönnyebbülést és bár fájt nekem is, sokkal jobban éreztem utána magam.

Viszont még a bizalom hiányzott. A félelem hogy megint átver nagyon erős volt. Ezért kb. 1 évig csak egymás társaságát kerestük, nem volt mögötte a nagy szerelem, de jó volt vele beszélgetni, kirándulni és igen... szeretkezni is.

De 1 év után valami megváltozott bennem. Épp egy kiránduláson voltunk, mikor azt vettem észre magamon, hogy milyen jól érzem magam vele. Szinte mindent fényképeztem, hogy azt a boldogságot amit akkor éreztem valahogy megörökítsem.

Fontos még, hogy eddig ő folyamatosan újra akarta kezdeni, bizonyíték, bizonyíték hátán, hogy tényleg megbánta és csak én kellek neki.

Nagyon sokat beszéltünk erről is, leginkább akkor mikor picit megmozdult bennem valami, akkor minden félretéve, rögtön kérdeztem biztos hogy én kellenek neked, nem fogsz megint átverni? Győzködött, többé kevésbé sikerült is mindig, de igazán sose volt az hogy oké, meggyőztél.

Mint írtam, 1 év után, most júniusban egy kiránduláson mozdult meg valami. De ezt mondtam is neki, látszólag örült neki, de nem is volt után probléma, mintha visszatekertük volna az időt, ment a szeretlek szerelemem, renget ölelés, ami mögött már volt bőven érzelem is és a többi.

Most jön a csavar. :(

Szinte egy városban laktunk, de én elkerültem egyetemre egy másik nagyvárosba, ő ezért MINDENÁRON jönni akart oda, hozzám. Sőt, velem akart élni, báár néha ebbe is kételkedtem.

Mert eddig kolis voltam, mondta is hogy jelentkezzek, bármi lehet még, ezt én is gondoltam ezért jelentkeztem, de nem vettek fel, de ezt szint előre tudtam, mert már nem lett volna meg a pontom.

De biztosított, hogy hozzá nyugodtan mehetek.

Majd július 1-től Ő fel is ment lakni, meg munkát is talált. Én is fent voltam az első 2 hétbe, mert intéztem még a papírokat, viszont utána már nem mentem vissza, mert itthon is dolgom volt. De ő egyedül volt fent, csak hétvégére jött haza, akkor is javarészt a családjával volt, velem pár órát, 1-2x egy napot, hogy ott aludt de másnap már ment haza.

A munkája olyan, hogy először 4 hétig betanítják, majd levizsgázik. Ezt mint írtam, félig velem csinálta, mert 2 hétig fent voltam júliusban. Még gond se volt.

Vizsga után viszont szóbeli vizsga is volt, ahol egy magasabb beosztott vizsgáztatta. Ez volt augusztus 1-től, ekkor ismerte meg a srácot, akivel most elvileg együtt is van.

Augusztus első hetében a srác egy másik személyt vizsgáztatott, de már akkor elkezdtek beszélgetni.. Innentől kezdve csak erről a srácról beszélt, már furcsálltam is és rákérdeztem, de ő tagadta, "biztos hogy nem", meg mondta h milyen rossz tulajdonságai vannak. Gondolom így elsőre ezt látta.

Majd a 2. héten már ő következett a srácnál, akivel napi 8-10 órát együtt voltak. Gondolom jó poénok hangozhattak el, jól érezték magukat.

Majd ezen a héten folyton túlóra, meg csapatépítőre járt, amiről mint kiderült nem az volt, hanem a sráccal volt.

Még ezen a hétvégén hazajött, és beszélgettünk.. Bár elég frusztráltan és idegesen mentem már át, mert már tényleg 2 hete csak a srácról beszélt, de tényleg szinte a beszélgetés 80%-ban. a 20% meg h velem mi volt XD

Megláttam, rögtön görcsbe ugrott a gyomrom. Nem szóltam, leültem, beszélgettünk és megint elkezdte :o

és nem bírtam tovább, mondom ez mi?

Ja és az elmúlt 2 héten a szavaiból is azt éreztem, hogy már nem érdeklem, nem volt a szavai mögött a vágy, vagy a szeretet... mondtam is neki hogy csak azért hívsz mint ha egy feladat lenne, nem azért mert fontos vagyok.

Aztán odáig jutott a beszélgetés, hogy igazam van, most a munkája a fontosabb és ha ezt nem tudom elfogadni akkor.. meg hogy nincs ideje a szerelemre..

Nem bírtam ott maradni, amiért egy évig dolgoztam hogy rendbe jöjjön, az egy villámcsapásra omlott össze bennem.

Ő jött, hogy szertettre vágyik, mondom én is arra vágytam, ehelyett csak a srácról hallottam mindent.

Ugye úgy volt h együtt lakunk majd, azért még erről biztosított, hogy nem maradok fedél nélkül. Bár elég ellenszenvesen, mert azzal kezdte, hogy persze, tegnap még elhúztál, most meg hízelged vissza magad hogy a lakás megmaradjon.

Megmondom őszintén, mikor személyen beszéltünk annyira ki voltam borulva, hogy ez eszembe se volt, csak az hogy megint mit tesz velem.

Még nem volt vége a dolognak... beszélgetünk a következő héten is.

Majd ezen a héten már nem jött haza hétvégén, csapatépítő miatt. :D

Nagyon gyanús volt, 11-től kezdőzött, és semmi életjel magáról. Hívtam 5-kor semmi.. 6-kor semmi.. majd fél7kor írt egy üzenetet hogy jólvan, majd csörög ha végeztek.

Csak a hülye nem látja hogy mivan...

Felhívott, elkezdte... de félbeszakítottam, mondom milyen csapatépítő az, ahol ketten vannak? Még itt mentegetőzött, aztán csak erősködtem és bevallotta, hogy egyik munkatársával volt, és eddig is vele találkozgatott.

Nem bírtam. Megtörtem, megint! Sírtam, szinte zokogtam. Ő nyugtatott de egyszerűen nem bírtam, hogy 5 éves ismerősét, akiről már egyszer lemondott és nagy nehezen visszaszerzett most lemond így...

Mondta hogy fontos vagyok, de már másba szerelmes. A telefont lettem az asztalra, felálltam és kimentem sétálni, anyukámmal beszélt, de neki is ezt mondta el.

Másnap 4 körül hívott, nem bírtam felvenni, vagy azért mert megbántom, vagy azért mert nem bírnék megszólalni.

Azóta semmi, másnap írtam egy üzit neki, de töröltem viszont azt látja hogy töröltem, de azért se hívott fel hogy mit akartam..

Minden nap a sráccal volt a héten, ma nem tudom hogy haza utazik-e. Ezt onnan tudom, mert az unokatesójának elmondja ő meg elmondta nekem, hogy már vele van és együtt vannak.

Egész héten őrlődtem, semmit nem tudtam csinálni.

Belegondolni abba, hogy megint egy városban leszünk, pár száz méterre egymástól... Háát. fáj.

Hiába tette ezt velem, reménykedem hogy ez csaj az új varázsa, és csak fellángolás, mert 2 éve szinte pontosan ugyan így szakítottunk. De félévet szerintem nem tudok most várni, egyszerűen már nem engedi az eszem, de a szívem...

Nem tudom mit tegyek, keresem, ne keressem ( bár felesleges, mert 2 éve kerestem, csak rosszabb volt, szinte taszított magától )

Ha keres felvegyem-e... a cuccomat hogy hozzam el tőle...

1 év bizonygatás után, elhittem, ő 2 hét alatt felszedett egy pasit. MIIII?

Mi ez? Mi a fenét csináljak? Szeretem, mert amikor megismertem nem ugrottunk egyből fejest az egészbe, több hónapig csak ismerkedtünk, nagyon elmélyítettük a kapcsoltunkat, szinte hetente randiztunk csak, nagyon szoros a kapocs közöttünk, ezért nem megy az elengedés.

Ha vele vagyok, vagy beszélek megszűnik minden probléma, boldog vagyok, jól érzem magam. és ezt megint elvesztettem.