Tudom még szeretni úgy a barátnőmet hogy ne érdekeljenek más lányok?

Sziasztok, eddig (több mint 2 éve) nagyon jól megvoltunk a barátnőmmel, de ez mara megvaltozott, minden szempontból. A problema (gondolom csak) az lehet hogy nem eltem ki a fiatalkoromat, lanyokat tekintve, hamar elkotelezodtem.

Sokat hazudok neki, volt mar ra pelda hogy meg is csaltam 1 ejszakas kalandokkal, es most a napokban is volt 1 majdnem alkalom, de az nem tortent meg mert tudta a lany hogy parom van es lelkiismeretesnek vallotta magat, engem viszont az az elutasítás erzekenyen erintett es azota ugy erzem hogy nekem valtozatossag kell, eddig is igy voltam vele de nem ennyire.

Egyenlore szunetet kertem tole, kis gondolkodasi idot hogy eldontsem mi lenne a megfelelo dontes.

Igazabol szeretem, nagyon, de mar az agyban sem olyan jo a dolog mint az elejen. Belehalnek ha szakitanom kellene es egyedul hagynom, foleg hogy beteg is, amig le nem fogy nemehet gyereke (talan ez is ratesz arra a dologra hogy nem vonzodom hozza annyira), az apja kozolte hogy el kell koltoznie otthonról es pont aktualis lett volna a kozeljovoben az osszekoltozes, szamtalanszor megbocsajtott nekem olyan dolgokban amiert mas mar reg kidobott volna.

1 szo mint 100: Szeretnek mas lanyokkal is egyutt lenni (igy mellette megcsalom, mert van egy komoly psziches betegsegem, de igy meg gyotor a buntudat) , nem erzem azt a melegseget/szerelmet/vonzodast fele mint azelott, de viszont velemenyem szerint nagyon szeretem es hianyozna ha vege lenne. De megelegeltem azt, hogy csunyan atvertem es erzem hogy a tovabbiakban is kepes lennek erre, sajnos.

O allitasa szerint ugyan ugy szeret engem mint az elejen, bennem viszont megvaltozott valami,es teljesen tanacstalan vagyok. :(

En 21/F, o 23.