Folyamatos vita és feszültség?

Mindketten hirtelen haragúak vagyunk, könnyen sértődünk meg. Utóbbi időben jó ha két hét eltelik vita nélkül. Ezeket mindig meg tudjuk beszélni, egy hosszabb ordibálás után egymással végül lenyugszunk és bocsánatot kérünk egymástól, megbeszéljük hol rontottuk el és hol kell javítani, hogy máskor ne így legyen. Mindig akkor mondja el ő is vagy látja be ha hibázott, addig nem mondja ki nyíltan, amég nem ordítok.

Ezek miatt egyre többet gondolkozok azon, hogy nem illünk össze és emiatt megy a vita. Az ő konfliktuskezelési stílusa kiakaszt: duzzog, elvonul és önérzeteskedik. Ha engem megbánt csak akkor kér tőlem elnézést ha már kiordítottuk magunkat. Olyan sokszor, mintha ordítanom kéne, hogy végre meghallja amit mondok. Természetes lenne ez? Illúzió csak az, hogy a jó kapcsolat ismérve a kevés vita? Sajnos mindkettőnk szülei ilyenek, vitatkozó házasságban nőttünk mindketten fel.

Szeretném kezelni a helyzetet, de ha elmondom a sérelmem abból vita lesz hiába beszéljük meg ordítozás után, akkor is idegölő. Ha viszont nem mondom, akkor engem emészt belülről. Ki mit javasol? Hozzátartozik, hogy nagyon szeretem és rövid idő ellenére sok olyan helyzeten átmentünk már együtt, ami más kapcsolatokat tönkretett volna. Egyedül a viták zavarnak.