Miért van az, hogy az elején szeretünk valakit aztán elkezd minket idegesíteni?

A szerelem mindent megszépít. Ha elmúlik, marad a photoshop mentes valóság.

Fordítva is működik. Rengeteg ember él olyan párral, akit eleinte nagyon utált valami miatt, aztán összeismerkedtek, és egymásba szerettek...

A lényeg az, hogy aki érzelmileg érintett, az gyűlöl, és szeret (ahogy a vers is mondja), de nem közömbös.

Egy jó kapcsolatban, ahol megfelelően működik a kommunikáció, szerintem ezek áthidalható problémák.

Pl. engem zavarnak az evés hangjai, a férjem meg úgy tud csámcsogni, hogy azonnal 200 lesz a vérnyomásom tőle. Evés közben vagy nézünk valamit, vagy zenét hallgatunk. Én nem hallom és nem szólok be, ő meg ehet úgy, ahogy jól esik neki. Én meg mindig elfelejtek mosni, itthon vagyok a gyerekekkel, az ő ruháikat külön mosom, viszont én nem veszek minden nap tiszta ruhát: bentre felesleges, kint meg azalatt a 2-3 óra alatt nem izzadok bele, szóval 4-5 felsővel elvagyok 2 hétig. Eszembe se jutna, hogy nekünk is kéne mosni, aztán amikor már csak egy ingje és 2 pár zoknija van, akkor megkér, h válogassam szét, h mi mehet egybe és vagy bedobom, vagy ha hívnak a lányok, akkor csak szétkupacolom és ő teszi be a mosógépbe.

Ezek ilyen tipik apró, idegesítő dolgok, tényleg irritálóak, de tök könnyen túl lehet lenni rajtuk. 10 éve vagyunk házasok és nagyon szeretjük egymást. 😊

Hát mintha rólam meg a volt páromról beszélnél, csak "idősebb kiadásban".

Mi 18 évesek voltunk. Rá kellett jönnöm, hogy nem voltam belé szerelmes, amikor meg elkezdtünk randizgatni még nem ismertük egymást. Rengeteg hibámra amin változtatni szeretnék nem mutatott rá és ez roppantul zavart (ha pl rendetlen voltam, nem szolt meg ilyenek, nem nagy dolgok) szoval igy nekem nem ment, hogy mindent rámhagyott (szervezkedéses dolgokat is...) aranyosnak találtam sok dolgát, de kapcsolat elején van amik még okék de komoly kapcsolatnál már nem...

Szerintem a párkapcsolatot is úgy kellene felfogni, mint bármelyik más kapcsolatot. A hibák bárkit zavarnak, az ember általában formál rajtuk, nem csak a párja kedvéért, hanem a többi ember véleménye miatt is.

Nem úgy kellene tekinteni a párkapcsolatra, mint valami “menedékre”, ahol minden sz*rságoddal együtt elfogadnak. Jellemzōen a kapcsolat elején mindenki túlságosan ciki-cuki egymással, ami szinte abnormális. Amikor elmúlik a rózsaszín köd, akkor nem kéne mindig ilyen kiábrándultan beszélni az egészrõl, mert ilyenkor válik normálissá a kapcsolat. Nem a nyálas, rózsaszín ködös kapcsolatot ítélem normálisnak, ahol mindent elnézünk a másiknak.