Túl hamar találtam meg az igazit, előtte nem tudtam kiélni magam?

"Sosem hagynám el."

Erről csak annyit, ez még tiniszerelem.

A gondolataid is azt sugallják, messze vagy még a komoly szerelemtől, kapcsolattól.

Hát te gyökér vagy, komolyan mondom. Azt nem akarod, hogy jól agyba-főbe verjenek? Hogy kiraboljanak? Hogy pletykáljanak rólad a munkahelyeden? Ha ezekre nem a válaszod, akkor miért van benned olyan vágy, hogy de jó lenne elhagyottnak lenni?

Tényleg korai volt. Szegény srác, kifogott egy ilyen buta liba lányt. Hagyd el, nem ő a nagy ő, azt se tudod mit jelent ez. Neked tényleg arra van szükséged, hogy párszor eláruljanak és jól megtapossanak, akkor értékelnéd azt, amit most jó dolgodban nem tudsz. Keveset láttál te még az életből, gondolom nem vagy túl nyitott más emberek szenvedésére, tragédiákra. Ha így lenne akkor örülnél, hogy neked nem kellett ezeken átesned, nem pedig keresnéd a "kalandot". Amúgy az a vicc, hogy ez egyáltalán nem életkor kérdése. Ha valaki kellően nyitott és érzékeny lelkű akkor már nagyon fiatalon is felfigyelhet arra, hogy nem ostoba elcsépelt Disney közhely az, hogy a szeretet a legnagyobb érték.

Amúgy sikerült meglepned, ilyen vágyai fiúknak szoktak lenni. Mindig leesik az állam, amikor a lányok átveszik a fiúk ostobaságait.

Evolúció bácsi egyik nagy trükkje, hogy minden felejthető liaisonocskáról azt gondoljuk, míg tart, hogy ez a legszebb, a legtartósabb, a legidőtállóbb szerelem. Aztán fél-két éven belül lebomlanak az érte felelős hormonok, és csak csodálkozunk, hogy mi a fenéért voltunk oda egy semmirekellő alakért?

Nyugi, kérdező! Bőven lesz még időd kiélni magad, mielőtt megtalálod az igazit, illetve mielőtt te magad az igazivá tudsz válni valaki számára.