Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hol rontottuk el?
Sziasztok! Egy kicsit hosszú lesz a sztori, de már nagyon el vagyok keseredve és ha mást nem, akkor kiönteni szeretném valakinek a szívemet! (Persze a leglényegesebb a tanács, amit szeretnék)
23 éves lány vagyok, a párom 5 évvel idősebb nálam. 3 éve vagyunk együtt. Őelőtte is ismertem már a szerelem fogalmát, voltam már szerelmes. Tudom milyen csodálatos, eufórikus érzés a párkapcsolatok kezdeti szakasza, de sajnos ennél tovább sosem jutottam a kapcsolataimban, mert én még nagy szerelemben voltam amikor szakítottak velem.
Aztán megismertem páromat és....nem is tudom. Nála sosem volt meg ez az eufórikus, minden pillanatban kívánom és szeretem érzés. Barátok voltunk, és szerelmet vallott nekem, én pedig úgy voltam vele hogy ő egy jó ember, és megpróbálom vele. De mintha kimaradt volna nálam a rózsaszín köd. Sosem létezett...
3 éve együtt vagyunk, de nem tudom elmondani magunkról hogy bármikor megőrültünk volna egymásért. Illetve én nem őrültem meg érte. Szerettem mindig is, olyan "lájtosan".
A tűzhöz tudnám hasonlítani. Az előző kapcsolataim mind olyanok voltak mint az erdőtűz, a mostani kapcsolatom a kezdetek óta olyan mint a parázs. És nem akar fellángolni. Sőt, sokszor megfordult a fejemben a szakítás, de mindenki azt mondta hogy a szerelem úgyse tart örökké, és előbb utóbb átalakul....
De nekem kell ez az eufórikus érzés, és sajnos nálunk ez sosem volt meg. Hiába mondom neki hogy mi ébreszthetné fel a tüzet, az egész olyan eröltetett, ő nem az esetem, nem tud ösztönösen olyan lenni, és nem is akarnám őt megváltoztatni....
Vajon hol rontottam el? A kapcsolat elején már meg kellett volna mondanom hogy ebből nem lesz szerelem csak szeretet? De honnan tudtam volna? Megakartam adni neki az esélyt...és tessék, elrepült 3 év...
Tegnap megkérte a kezemet...én gondolkodási időt kértem. Pont ezért. Mert nem akarok olyanhoz hozzámenni aki iránt nem érzem azt az erdőtüzet...
Valóban minden kapcsolatból kihűl előbb utóbb? És nem is olyan nagy tragédia ha soha nem is volt?
Én komplikálom csak túl és valójában ő az igazi?
Köszi 10-es a kielégítő választ!
Olvasva a soraidat, rájöttem hogy irigyellek. Még ha el is fogtok válni (remélem nem) :)
Ezt el is tudom hinni, hogy a kezdeti szerelem segít összetartani....
Valóban mikor mi veszekszünk, nagyon nehéz nem úgy gondolni rá mint akit megakarok fojtani....Majdnemhogy testvéri szeretetre hasonlít amit érzek.
Csak azt nem értem hogy hogyan lehetek korrekt ha az sem szép ha szakítok és az sem ha vele maradok? :/
válasza: válasza:Én tutira depressziós lennék, ha 3 évig hitegetett volna valaki; elhitette volna velem, hogy szeret és egyáltalán nem.
Azért egy csajnak lehet könnyű párt találni még 23-25 évesen is; de egy pasinak nem feltétlen ugyan olyan könnyű. És szerintem egyre közelebb a 30-hoz, csak még nehezebb.
Ilyen korban a legtöbb vele egy idős már foglalt; legtöbbször csak a gyerekes anyukák maradnak.
Én kereken 30 vagyok és az olyanok nekem nem is kellenének.
Nem akarnám én más gyerekét nevelni, főleg úgy, hogy alapjáraton nem is szeretnék gyereket.
Ne haragudj Sötét Lélek, de szó sem volt arról hogy nem szeretném a páromat.
Kicsit olvass a sorok között. Én csak azt a kezdeti lángolást ami kellett volna hogy legyen, nem éreztem soha, és őszintén hiányozna ha soha többet nem is lenne lehetőségem rá hogy érezzem. Márpedig ha most igent mondok a páromnak, akkor ezt sohasem fogom megtapasztalni....
válasza: válasza: válasza: válasza:Sötét Lélek, miből gondolod, hogy hitegette? Az ember nem olyan könnyen hazudik szerelmet a másiknak.
Hitegetted őt, kérdező?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!