Sajnos azt tapasztalom hogy a pasijaim nem szeretnek bújni. Kicsit átölel, kicsit megcsókol, de hol a szenvedély? Most az elején vagyok egy kapcsolatnak, de nála is ezt tapasztalom. Nálatok?

Az első 2 évben szinte össze voltunk tapadva. Aztán valahogy eltávolodott. Sokat beszéltünk róla, nagyon sokszor megígérte a férjem, hogy változtat, de nem történik semmi. A szenvedély megvan, a szex nagyon jó, egy nagyon támogató társ, jól tudunk együtt haladni az életben, egymás "másik fele" vagyunk, de ez az apróság hiányzik. Jó lenne, ha néha megölelne, megcsókolna, hozzám bújna. Mindezt magától. Ezeket mindig nekem kell kezdeményezni. Ez van, már nem rugózok rajta. Nagyon sokszor megbeszéltük már, nagyon sokszor megígérte, hogy változtat, de valahogy nem megy. Képtelen rá vagy nem tudom.

Ez elég emberfüggő. A pasik többsége nem bújós. Én mondjuk szeretek, de én sok szempontból másképp gondolkodom mint a többség :D 28/F

En meg nem szeretem, ha bujnak, de csak bujos pasikat ismerek, cserelunk ismeretsegi kort?

Nekem se volt soha bujos pasim, szenvedek is, mint a kutya. Kivalasztok egy olyat, aki kelloen szexehes is, aztan par honap utan mar nekem kell lokdosni, mert o inkabb alszik... Es kozben olvasom a sok felhaborodott pasi levelet, akiket elhajtanak a nok ilyen-olyan indokkal. De szerintem valojaban nem is leteznek, csak valami robot irja azokat a szovegeket.