Képesek vagytok előítélet nélkül hozzáállni a párotok szexualitásához?

Van az a szint (nyilván a korábban említett extremitások a gyerekeket, halottakat illetve a gyilkolászást illetőek ezen a szinten kívül esnek), amit előítélet nélkül elfogadok, de együtt élni velük nem tudok, akkor sem. Vegyünk egy egyszerű, ártatlan fétist- mondjuk lábfétis, vagy pisimánia vagy valami hasonló. Nekem nem fér bele, nekem nem esik jól a szexuális életemben, nem tudnám élvezni, nem szeretném a mindennapjaimban megélni. Ilyen esetben mi lenne szerinted a legjobb döntés? Akármennyire is elfogadom, hogy a betegesen tisztaságmániás anyukája miatt vonzódik az emberi exkrétumokhoz, hiába értem meg, nem fog érdekelni, mert amit mondasz, hogy a kapcsolathoz, megértéshez két ember kell, úgy a kielégítő szexhez is ketten kellünk. Az egy dolog, hogy mondjuk én nem vagyok hajlandó ilyen áldozatot hozni a páromért, de azt sem várnám el, hogy ő "örökre" lemondjon a vágyairól. Ha egyszer nem illünk össze, akkor nem illünk össze, hiába bárki megértése.

Én nagyon szívesen meghallgatnék bárkit, aki ebben érintett, abszolút nyitott lennék a dolog lélektani hátterének a megismerésére, és nem könyvelnék el ilyesmi miatt leköpnivaló szarembernek senkit. Azonban azt nem tudom megmondani, hogy kivel lennék hajlandó párkapcsolatba kezdeni, mert még nem volt alkalmam közelről megismerni hasonló embert, nem tudom, miként élném meg ezt a gyakorlatban. A biszexualitás nálam oké, én is az vagyok (ezt a második válaszoló által linkelt kérdésre reflektálva mondom).

Szerencsére tökéletes a kapcsolatom a párommal,olyan "zsák a foltját",de ez csak akkor derült ki amikor az elején megbeszéltük a személyes titkainkat.

Addig, ameddig tiszteljük,egymást, és nem akarunk ártani vele a másiknak, addig belemennék mindenbe. A kaki-pisi szexen kívül bármibe. Most találkoztam valakivel, akinek van egy furi "szokása", de nem rossz ember ettől, sőt... Ha szerelmes lennék, és együtt lennénk, ez lenne a legkevesebb, amit igazán megtehetnék, ha neki ez jó. Persze ez nem azt jelenti, hogy csak az ő kedvére tegyünk, hanem az enyémre is.