Nem érzem magam boldognak, de miért nem merek (tudok) váltani?

Leírom az egész történetünket,hogy érthető legyen:Most 38f vagyok a feleségem 33n. Boldogtalan gyermekkorom volt,apám alkoholista volt anyám meg túlzottan leszabályozott mindenben de keveset foglalkozott velem. Minél előbb menekülni akartam a szülői házból. A feleségemnek is voltak gondjai: Ők mélyszegénységben éltek és ő is menekülni akart otthonról minél előbb. 15 éve vagyunk együtt 13 éve együtt is lakunk külön. Eleinte nehéz volt de miután mindketten dolgozunk így átlagos körülmények között élünk. A párom rá 2 évre megcsalt és ott akart hagyni. Bennem 1 világ omlott össze. Végül együt tmaradtunk,de utána nem éreztem már azt a kölcsönös bizalmat. Eltelt 5 év utána nekem volt egy félrelépésem(az egyik kolléganőmmel jöttem össze titokba 2 évig,szerelmesek is voltunk egymásba csak kiderült róla hogy egy könnyűvérű nő inkább otthagytam) a feleségem nem tudta meg. Megint eltelt 2 év megcsalások nélkül. Hiányzik az a szerelem amit a szeretőm adott,de valahogy nem vagyok képes otthagyni a feleségemet(sajnálnám is meg félek az újtól). Már a gyermekvállalással kellene foglalkozni ennyi idősen de bizonytalan vagyok.(nagyon sok nőt ismerek de igen kevés akit potenciális partnerjelöltnek(feleségnek,anyának) el tudnák képzelni,van ilyen de ők házasok. Véleményeket,tanácsokat várok. Köszönöm.