Szerintetek egy üres kapcsolat még menthető? Vagy lehet így hosszútávon boldognak lenni?

1 éves kapcsolatunk elég hullámzó. A párom sajnos nagyon a végletek embere. nem tudom , hogy létezik, hogy így ki tudjuk hozni a másiknak a rossz oldalát. Nehezen csiszolódtunk össze ennyire is, elég sok féltékenység, és heveskedés volt a kapcsolatunkban. Én világéletemben elég visszafogott voltam, soha nem kiabáltam, minden exemmel viszonylag normálisan váltam el. De vele, ha összeveszünk ordítozunk, én tányért török tehetetlenségemben, egyszerűen bele vagyok fáradva vele kapcsolatosan mindenbe. Napi 12 órát dolgozok, semmi szórakozás, hazaérek majd kezdődik az otthoni munka. Mezőgazdaságban dolgozik, és otthon is hatalmas kertet csinál, hogy majd ketten rendben tartjuk. Hiába mondom, hogy nem szeretnék kertet, zöldségest, csak egy kis virágoskertet, amit gondozgatok. Falusi lány vagyok, de soha nem volt kertünk, így munka után nem is szeretném ezt hobbinak. Ezen ő megsértődik, azt mondja, hogy lusta vagyok. Nagyon sok mindenben rám erőltette már az akaratát, de én mindig csak tűrtem, adtam neki az esélyeket, amikor fogadkozott, hogy megváltozik. Én szeretnék többet utazni, kirándulni, igénylem a figyelmességet, cserébe én is naponta megcsinálom a háztartás rám eső részét. Csak ő mindenben maximalista, mindig "villogni" akar, hogy neki mije van. Én meg lassan belefáradtam, elköltöztem, de most megint csak a szívszaggató utolsó esélyt kérő sírás megy. Hogy ő ezt nem gondolta, hogy valaha is így a sarkamra állok, és ez neki most akkora pofon volt, hogy minden máshogy lesz.