Miért van az hogy ha egy kapcsolatban a nő gyereket hoz világra elfelejt nőnek lenni és a szex eltűnik?

Saját tapasztalatból írom, hogy a szülés brutális, pedig az enyém csak 2 óráig tartott.

Iszonyat fájdalom, vágás, vér, magad alá csinálsz mások előtt, ezt te le sem tudod magadról takarítani, egyszerre többen nézik az alfeled, hatalmasat könyökölnek a hasadba, majd összevarrnak miközben ébren vagy.

Jön egy nő, megfogja a melled teljesen magátólértetődöen és a gyerek szájába helyezi a helyes szoptatási technika miatt.

Utána többször néznek meg alulról, a melled folyamatosan egy gyerek szájában van..

Ezt kiheverni és újra a magadénak és kívánatosnak érezni a tested teljesítmény.. hetekbe de inkább hónapokba telik lelkileg, és akkor hormonokról még szó sem volt. A szülési utáni 6 hétig tilos a szex, van, akinek 3 hónapig is fájhat mondjuk a császáros sebe vagy az összevarrt repedés a hüvelyében.

A következő hónapokban naponta többször takarítasz kakit és pisit, a melled még mindig valakinek a szájában van folyamatosan, alig alszol, a konyhában vagy meg takarítasz..

Kb az 5-6 hónaptól jön meg az ember kedve lelileg egy kis szexhez, mikor már csinos tud lenni, megszokta a testét és a sajátjának érzi és a gyerekkel is kicsit könnyebb.

Aztán szülés utáni depresszióról meg egy nehezebb gyerekről még szó sem volt..

Komolyan ezeken menjen át egy férfi, megnézném hányszor igényelné a szexet..

Abszolút egyetértek a 11-essel. 1 éves az első gyerekünk és hatalmas traumának éltem meg a szülést. Nem mindenki dolgozza fel könnyen a szülőszobai eseményeket, a megváltozott testet és a felelősséget.

Nagyon vártuk, tervezett baba volt a miénk, aki ráadásul nehezen jött. Iszonyatosan boldogok voltunk, amikor várandós lettem és ma sem csinálnám vissza, de nagyon kemény volt a 9. hónap és utána még kb. 3.

A babánk miatt az utolsó hónapban alig tudtam enni, amit ettem sokszor kihánytam, cipőt felvenni esélytelen, kétszeresére dagadtak a lábaim, így már nagyon felkelni sem esett jól. Persze feküdni sem. Aztán amikor már zombi vagy a fáradtságtól és kívülről látod magad (egy rakás szerencsétlenségként) nem marad más, mint imádkozol, hogy végre megszülessen. Igen ám, de akkor jön az igazi fekete leves. Tedd szét a lábad, 3-an vizslatnak alulról. Meztelenül terpesztesz egy ágyon kínok között és azt kívánod bár végetérne minden itt és most. (Fenti hozzászólásban remekül részletezték.) Se eleje, se vége, csak fájdalom. Én a végén szerintem már valahol teljesen magamon kívül jártam. Képtelen voltam felfogni mi történik, csak tettem, amit mondtak körülöttem.

Aztán a mellkasomra raknak egy véres, nyákos gombócot, aki ordít és kedvem lenne nekem is ordítani. Számomra egy rémálommal ért fel a vajúdás és a szülés. Teljesen kimerültem, de természetesen ezután sem volt pihenő.

Én azon a ponton úgyéreztem, hogy nem csak a nőiességemtől, emberi mivoltomtól is teljesen megfosztottak, kifacsartak.

Aztán ott van az a kis csomag, akinek örülsz a lelked mélyén, de azt kívánod, hogy csak 2 napra hagyjanak végre békén. Nem. Lóg a melleden és utána legalább egy évig lóg a melleden, vagy a karodban. Az anya átmegy robot üzemmódba és végzi a napi teendőit. Etet, büfiztet, büfit takarít, pelenkázik, újra pelenkázik, meg újra. Közben a felsőit áztatja, aztán a melle begyullad, fáj, de etetni akkor is kell. Nem elég a tej, anyuka tegyen meg mindent, hogy ez változzon, stresszel. Közben vezeti a háztartást, próbál rendet tartani és apukát is örömökben részesíteni.

Nagyon nagyon nehéz.

Nekünk nem volt segítségünk és így is hatalmas szerencsém van a párommal, aki az első perctől kezdve a baba életének részese volt. Ugyanúgy kelt éjszaka és pelenkázott mint én, de ha kellett akkor ő volt vele 2-3 órát, hogy én tudjak egy kicsit pihenni, vagy akárcsak hajat mosni.

Sokat sírtam, hívtam fel anyut is zokogva.

A párom végig mellettem állt testileg, lelkileg és ez rengeteget segített. Úgy 3 hónap után állt helyre a szexuális életünk és ehhez ő is nagyban hozzájárult a támogatásával. Nem éreztem magamat egyedül.

Az a 4 hónap egyébként azóta megszépült, így bevállalom mégegyszer egy tesó kedvéért, de ettől még ha valaki kérdezi, nem fogom azt mondani, hogy egy rózsaszín leányálom volt a szülés és az első pár hónap amit már hármasban töltöttünk.

Persze hogy értem, nálunk is ugyanez van! Szimpla apa lettem és férj, aki segít, dolgozik és a pénzt hozza haza. Gyengédség, szex, testiség még véletlenül sincs.

Voltunk wellness-ezni, minden adott volt és semmi. Barátságos, megértő, segítőkész ember vagyok.

Már utálok feljönni a GYK-re, mert sok helyen azt olvasom, hogy sok nőnek hiányzik a szex... meg hogy ők mindent megtesznek a férjüknek/pasijuknak testileg-lelkileg, és hanyagolva vannak. Jééééézusom, én meg a tenyeremen hordozom a családom, és le vagyok öhhöööm...ejtve.

Az a baj, hogy már pszichésen őröl fel a dolog, mivel azt látom hogy más férfit meg kényeztetnek. Marhára irigy vagyok, kimondom. A feleségem nem fog változni, ezt már megbeszéltük. Van egy közel tökéletesnek mondható életünk, rengeteg meló és energia van benne, plussz egy gyerek, akit nem szeretnék elveszíteni.

Szóval valami ilyesmiről szól a Kolléga kérdése is! Elegem van abból, hogy úton útfélen mindenhol a férfiakat szidják a nők, hogy milyen szemét a férfitársadalom. Én ezt személyes sértésnek veszem, mert a szexmentes életem ellenére sem mentem félre, és mindenben partnere vagyok a feleségemnek.

PONT.

Utolsó több hónap után csak a jó szexuális életet hiányolja az ember.

A feleségednek amíg volt együttlét volt mindig orgazmusa?

Amúgy ilyenkor mi marad? Szeretőzés?

Rokoni, ismerősi körben masszívan ezt látom. Na persze senki nem teregeti ki, de amikor a férjnek hirtelen nagyon gyakorivá válnak a kötelező céges vacsik, ügyfeleket kell vinni ide meg oda repizni, kb heti kétszer, előtte pedig ilyen nem volt...

Kifelé ők a mintacsalád. És nem mondom, hogy a pasi szemét, otthon jó apa, segítőkèsz, stb. De már csak szülőként funkcionálnak együtt.