Megéri küzdeni vagy engedjem el? Közel 8 éves kapcsolat.

Kérdező, a #12-es jókat ír, olvasd el jól. :)

Mondom én...aki néz, de nem lát. Sebaj! :D

#13

Azt azért vastag betűvel kiemelném, hogy a testi élvezetekről van szó, nem a lelki "élvezetekről". Ha az egyik fél nem képes lelkileg megadni a másiknak, amit igényelne, akkor szerintem ott nem az a hibás, aki többre / másra vágyna, hanem a másik fél, aki nem képes megadni, amire a másik fél vágyna. Vagyis ő sem hibás, csak egyszerűen ő más, és nem illik össze a két fél. Ennyi. De amúgy vicces, hogy én itt okoskodok, miközben még barátnőm se volt, és barátaim sincsenek. :D Nem épp vagyok mestere az emberi kapcsolatoknak. De sebaj.

Miért írtad, hogy nézel, de nem látsz?

Jártam már igy.Mi is távol laktunk a szüleinktől,úgy kb 650kmre.

Nekem is azt mondta nem szerelmes már.Sirtam,beszélgettünk aztán adott a dolgoknak még egy esélyt,hogy helyrehozzuk.Ideig óráig mentek a dolgok,de aztán megint csak az lett a vége,hogy nem tud már szerelmes lenni belém.

Én hazaköltöztem,Ő pedig kint maradt.

Egy ideig még nála laktam,illetve vele,de öltük egymást. Le...zott mert én állitása szerint máshoz mentem szakítás után.PEdig csak haverkodni akartam,mert senkim nem volt.

Miután hazaköltöztem 1-2évig irkált nekem akkor is ha nem válaszoltam neki.Néha beszéltunk kicsit.

Ennek már 3-4éve.

Szerintem ne erőltesd,ebből semmi jó nem lesz már szerintem.

#14

Szerintem egyik sem hibás. Nem egymásnak valók, ennyi az egész. Majd másnak való lesz, csak győzze megtalálni. :D

Nem baj... én is nagyon jól tudok mindent, tudom az észt osztani, de hogy aszerint cselekedjek...áhh az nem, olyan nincs. :D

Néha bizonyos dolgok mögé kellene néznem, nem csak átsiklani felettük.

#17

Ha hiszed, ha nem, épp az imént merengtem el azon, amit Gandhi mondott.

"Boldogság az, ha amit gondolsz, amit mondasz, és amit teszel, összhangban vannak egymással."

Baromira igaza van!

Sokkal energikusabb vagyok, ha a gondolataimnak és meglátásaimnak megfelelően cselekszek. Amikor nem taktikázok, nem sumákolok, csak egyszerűen teszem, amit kell. Úgy érzem ilyenkor, mintha az Univerzum támogatna. Persze nem sikerül mindig, de törekszem rá, hogy minél többször sikerüljön. Amit az ember elég sok ideig csinál, annak a mesterévé válik.

#18

És tényleg mennyire igaz. Milyen szép. Milyen szép lenne, ha így lenne. :)

Én és a gondolataim...ha azoknak megfelelően cselekednék, már kirúgtak volna a munkahelyemről, nem ebbe a suliba járnék, más lenne a szerelmi életem, és még sorolhatnám, de inkább nem teszem, mert rosszul leszek. :D Legyen elég, ami van? Talán. Egy életet bárhogy ki lehet húzni.

#18

Ez csak rajtad múlik, nem máson. Változni sose késő. Csak te tudsz odabaszni az asztalra, más ezt sajnos nem tudja megtenni helyetted.

Miért kéne csak kihúzni az életet, ha csodálatosan is el lehet tölteni?

Mindennek a félelem az oka. Azért nem mersz úgy cselekedni, ahogy gondolod, mert félsz. Pedig a félelem csak egy illúzió. Az első lépés nehéz. Ha egyszer, csak egyetlen egyszer képes vagy felülkerekedni a félelmeiden, akkor meg fogod látni, hogy csak ócska délibábok, amik lekorlátoztak abban, hogy kiteljesedj és megéld azt, amire születtél.

Az élet nem jó és nem rossz. Olyan, amilyennek látjuk. Bárhogy láthatjuk. Az ember bármikor képes megváltoztatni a nézőpontját. Egyik pillanatban gondolhatom azt, hogy kicseszett velem az élet, amiért vékony és pattanásos vagyok, a másik pedig hálát adhatok, amiért a testalkatomnak köszönhetően egészségesebb vagyok (mivel nem zsírosodok) és a pattanásosság a legnagyobb egészségügyi bajom. Hol van ez pl a rákhoz képest?

Megbecsülni, ami van... Ezzel kezdődik minden. Ha az ember képes hálát adni azért, amije van, akkor megtette az első lépést.