Barátnőmmel nagy a baj?

Futni kéne. Gyorsan. Nagyon gyorsan.

31/f

Rossz kategória. Sehol sem vagytok még felnőttek... Nevetséges...

"És mellesleg nagyon bírom benne, ahogyan 17 éves létére meséken él, képes megtépni egy horrorfilm alatt, és szeret. Nagyon szeret."

Oh, persze persze... Tanuljatok nem lesz idő a hülyeségre...

Először én is arra gondoltam hogy ez a tini párkapcsolatok kategória, de aztán rájöttem hogy nem. Szegény barátnőd már többmindenen átment mint más egész életében. Azért is néz meséket mert azok az ártatlan, boldog gyerekkort idézik, bár neki az pont nem az volt... Amúgy lelki válságban én is szeretek azt nézni, pedig kétszer annyi idős vagyok.

A hangulatingadozásai, és a beteges féltékenysé is érthetőek, nagyon nehéz élete lehet.

Neked sem lehet ez könnyű 15 évesen, de le a kalappal hogy ezt így bírod. Neki nagyon nagy szüksége lehet a szeretetre, a megértésre, a támogatásra.

Bár néhány dolgot azért kicsit nehezen értek, úgy tudtam hogy azt a hatóságok ellenőrzik hogy a nevelőszülők hogyan bánnak a gyerekekkel. Ez olyan mintha valamelyik nagyon elmaradott országban lenne...

Igen nem ő tehet róla milyen helyzetben van. Igen arról se tehet, hogy a testvérei börtönben vannak.

Viszont közös a neveltetés, egy helyről származnak, a család felszakadása miatt pedig olyan kötődési zavarai lehetnek és olyan szellemi visszamaradottsága amin nem tudsz segíteni, talán pszichológus sem.

Ez már egy nagyon probrémás emberré teszi őt. A testvéreivel való kapcsolata természetes hogy szorosabbá tenné ha módja van rá, hisz elválasztották őket egymástól. Viszont te ezáltal nem csak őt kapod a nyakadba hanem a 6 testvérét is amire már nem elég a szerelem.

Ilyen korban a felfedezés, együtt megélt pillanatok, érzések nem mindig szépek de hogy ennyire problémásak is legyenek az nem feltétlen kell.

Szerencsétlen lánynak kijutott a sz@rból rövidke élete során. A viselkedése nem meglepő (pl. hangulatingadozások vagy túlzott érzelmi reakciók adott szituációban), ugyanakkor kezelendő. Az, hogy a pszichológusa "elcsavarta a fejét" csak súlyosbította a már megélt traumáit, tehát többet ártott neki, mint használt.

Én mindenképp azt javaslom, hogy keressen fel egy normális pszichológust, aki nem azzal van elfoglalva, hogy a megtépázott önbecsülésű, traumatizált páciensek bugyijában turkál (már ha ezt jelenti az "elcsavarta a fejét"), hanem valóban képes szakmai(!) segítséget nyújtani. Ennek a lánynak nagyon nagy szüksége van rá, mert rengeteg dolgot fel kell dolgoznia, amit egyedül még a felnőttek zömének sem sikerülne.

Annak örülök, hogy ilyen jól megvagytok, és hogy támogatjátok egymást, de ez így semmilyen formában nem egészséges kapcsolat: pl. hogy te teljesen elnyomod a saját érdekeidet miatta. Lehet, azt hiszed ezzel segítesz neki, de valójában csak elodázod az összeomlást, ami elkerülhetetlen lesz egy idő után. Erre mondjuk szerintem nem is kell olyan sokat várnod, mert amint betölti a 18-at és "szabadul", elég intenzív változásokon fog ő is és a kapcsolatotok is keresztülmenni. Tehát tenni max annyit tudsz, hogy rábeszéled, hogy kezdjen el terápiás jelleggel egy hozzáértő pszichológushoz járni, mert a leírtak alapján az az 1 év, amit eddig rászánt nem segített neki a feldolgozásban és a fejlődésben. (Engem különösen az intenzív hangulatingadozások aggasztanak, ez általában a depresszió egyik tünete.)