Mit tegyünk, hogy ne legyen megint veszekedés abból, hogy a páromnak túlóráznia kell, ha valami egészségügyi ok miatt nagyon ingerlékeny mostanában?

A párom már jó pár éve dolgozik ugyanott, egészen eddig nem volt náluk ledolgozós szombat, mert úgyse tudták kivenni az összes szabijukat, hát erre elsütötték, és nem nyitottak ki szombatonként.

Idén a főnöke a fejébe vette, hogy lesznek szombati munkanapok ilyenkor - senki nem érti hogy miért, mert nincs annyi munka, ráadásul nem arról híres a főnök, hogy nagyon kifizetné a túlórát, és a ki nem vett szabadságokat, így még bosszantóbb a dolog.

Még nem 100%, hogy kell mennie holnapután, viszont ha kell, akkor sajnos már látom előre a forgatókönyvet:

- ő elmondja nekem, hogy kell mennie

- én szomorú/csalódott leszek emiatt - nem világvége, de azért mégis egy kicsit rossz... illetve NEM hisztizek vele, NEM duzzogok, NEM veszekszem, semmi, csak az arckifejezésem nem nagyon boldog ilyenkor, ennyi

- ezen ő felhúzza magát, hogy ne gondoljam, hogy ő szívesen megy, nem kell még nekem is elszomorítanom

- elmondom, hogy nem direkt csinálom, de nem tudok egyszerűen örülni ennek

- összeveszünk

Borzalmas színész vagyok, meg nem is akarom előtte megjátszani magam, így az nem opció, hogy ne lássa meg rajtam, hogy nem örülök.

Onnantól viszont bármivel próbálkozok, rossz vége lesz :( Pedig tényleg nem piszkálom ezzel, meg nem durcizok, semmi ilyesmi. Egyszerűen csak nem tudok örülni annak, hogy nincs hétvégénk, ennyi.

Volt az elmúlt időszakban pár ilyen vitánk, mikor valami közbejött, és nem jött össze a betervezett programunk. Próbáltam már minél inkább elfojtani magamban a rossz érzést, próbáltam viccesen mérgelődni a helyzet miatt, próbáltam biztató lenni, hogy "nem baj, hamar vége a napnak", próbáltam mindent, de mindig ide lyukadtunk ki.

A dologhoz hozzá tartozik, hogy a párom az elmúlt 2-3 hónapban ingerlékenyebb és fáradékonyabb a szokásosnál, betegséget de legalábbis vitaminhiányt sejtünk a dolog hátterében, már szed vitamint és figyel az étkezésre, ha nem javul, megyünk dokihoz. Szóval nem bunkó, és nem szoktunk amúgy veszekedni, ez mostanában ilyen, ezért is kezeljük nehezen, előtte nem vesztünk össze soha, ha nézeteltérésünk vagy külső problémánk volt, mindig tök jól megoldottuk. Most viszont emiatt tanácstalan vagyok, teljesen máshogy viselkedik, mint ahogy szokott, mindenkivel szemben harapósabb lett, és ha 5 percig nincs valami történés, akkor máris elszundít, a fotelben, a konyhaasztalnál, bárhol.

Más változás nincs az életünkben.

Szerintetek ilyen körülmények között hogy tudnám kezelni a dolgot, hogy ne harapja le a fejem?

Van valakinek tapasztalata egészségügyi okból ingerlékeny emberrel? Hogy lehet szót érteni velük? Hogy lehet kezelni a konfliktust?