Mit lehet tenni, ha betelt a pohár, ha elfogyott a türelem, de mégsem akarjuk elveszíteni a másikat?

Ha a régebbi dolgokhoz képest apróságok miatt borul a bili, ráadásul olyan dolgokat csapunk a másik fejéhez, amit nem gondolunk komolyan, csak akkor ott bántani akarjuk? Van innen visszaút?

Amúgy is válságban most a kapcsolatunk, és hiába látom már egyre jobban hogy már csak egy kicsit kell kibírni és minden jó lesz, egyszerűen elfogyott a türelmem, és ma is úgy viselkedtem mint egy őrült, és direkt oda szúrtam ahol a legjobban fáj. Sosem voltam ilyen hisztis pi^^. Aztán miután kitomboltam magam, nagyon megbántam, és szégyelltem, és persze ezerszer bocsánatot kértem, de nagyon belerúgram páromba. Hiába mondtam azt hogy csak ki vagyok merülve, meg most jön ki a sokminden, ő csak azt látja hogy ennél sokkal nagyobb dolgokért szinte nem is szóltam, de legalábbis közel nem így. Azt hiszi már nem szeretem. Pedig ez nem igaz. Rendbe akarom hozni, csak elfogyott az erőm, kimerültem, de szeretem őt, nagyon is szeretem. Ő viszont azt mondja egyre jobban ábrándul ki belőlem...

N