Normális, ha nem érdekelnek a fiúk 16 évesen?

Volt már barátom, csók is volt, szex nem. Nem is akarom. Akárhányszor lenne valaki, mindig úgy gondolok rá, hogy csak időpocsékolás lenne, lehet, hogy helyes stb, de úgysem szeretném és nem lennék képes vele foglalkozni. Lehet, hogy pszichológushoz kéne mennem, de előbb azért még itt felteszem a kérdést. Az a helyzet, hogy a barátnőim 90%-a jár valakivel, meg már aktív nemi életet él. Én nem, de nem is akarok. Én nem szeretem a fiúkat. De hülyén hangzik ez..fura, de nekem egy fiú olyan, mint egy darab fa, nem tudok rájuk "úgy" nézni, még ha helyesek is. Sok helyes, férfias srác jön velem szembe nap, mint nap (egyetem környékén lakom) és általában néznek is, ez jót tesz az önértékelésemnek, de amúgy semmi különösebb érzés nem jön elő. Múltkor barátnőm házibulijában voltunk, ott volt egy helyes srác. Tök jól elbeszélgettünk és tényleg okos volt, meg helyes, de á, semmi érzést nem váltott ki belőlem, csak egy darab fa volt (ezt most nem ilyen nősoviniszta megjegyzésnek szántam). Én nem tudom őket szeretni, nem izgatnak. Anyám is mindig azzal jön, hogy "jaj, találj már valami értelmes, jóképű fiút és légy boldog", de egyszerűen nem megy, nem is akarok. Nem nézem le a pasikat, csak egyszerűen ilyen vonzalom szintjén nem jön elő semmi érzelem feléjük. Barátnőim is megjegyezték, hogy nekem senki se jó, de ez így ilyen formában nem igaz, egyszerűen nem érdekelnek, nem akarok járni fiúval. Ha megyünk barátnőkkel az utcán és elkezdik: "Nézd, milyen helyes srác", akkor még ha az is, csak egy közömbös "aha"-val válaszolok. Annyira kínos, mert azt hiszik, prűd vagyok vagy ilyesmi és már én sem tudom pontosan, hogy mi történik velem. Szerintem tényleg el kéne mennem egy pszichológushoz, csak azt is olyan kínosnak érzem, én nem szeretem az ilyen dolgokat. Vélemények?