Más is érzett már olyat, hogy a párkapcsolatot fenntartani "folyamatos teljesítés"? Kb mintha, ha egy plusz hátizsákot kéne cipelned, amellett hogy számos életterületen meg kell állnod a helyed. Mi a megoldás?

ismertem egy pasit, aki ezt úgy fogalmazta meg, hogy mikor hazamegy a párjához, akkor kezdődik számára a második műszak, és folyamatos erőfeszítés számára fenntartani a kapcsolatot.

mélyen boldogtalan volt, és társas magányban vegetált.

ha az igazival élsz együtt, bár ott is vannak kompromisszumok és áldozatvállalás, de az szárnyakat ad, az repülés, eufória, nem pedig kőtörés a bányában.