Kezd elhidegülni a kapcsolat, kiszerettünk egymásból, vagy esetleg a titokzatos harmadik fél van a háttérben? (elég fontos számomra minden válasz, örülök hidegnek melegnek) Többi lent.

Már több, mint egy éve vagyok együtt a barátnőmmel. Manapság már mindennapossá fajult a veszekedéseink száma és kezdem unni, de nem Őt, csak a vitákat. Általában mindig én vagyok az aki bocsánatot kér a másiktól, bár előfordul, hogy amikor eléggé elegem lesz és nem szólok hozzá, nem keresem akkor Ő is bocsánatot kér.

Távkapcsolatban élünk és minden hétvégén én megyek át hozzá, mert rosszul van buszokon, vonatokon, amit nem is hányok a szemére, mert nem ő tehet róla. Egy két dolog miatt mindkettőnk bizalma megrengett egy kicsit a másikban, bár kiszeretni nem szerettünk ki egymásból. Vannak problémák, nem is kevés, mindketten hajlamosak vagyunk depresszióra, én inkább, mint Ő.

Neki nincsenek nagyon barátai, aztán értelemszerűen, mivel kevés az önbizalma (pedig nagyon csinos és kedves emberekkel) interneten kezdett barátokat keresni. Sajnos ez egyenlő azzal, hogy napi szinten írogat mindenféle ismeretlenekkel, köztük sok srác ír rá, hogy akarnak tőle dolgokat. Bizalom még megvan, tudom, hogy nem csalna meg, de engem rettenetesen zavar, remélem érthető. Ráadásul ezek hatására egyre kevesebbet beszélünk és figyelmen kívül hagyja az üzeneteim és előtérbe helyezi az ismeretlenekkel folytatott beszélgetést, aminek hatására elhagyatottnak érzem magam, de mivel már mindennapos ez a vita ezért már szabályosan fizikailag rosszul vagyok, ha megkérdezem nem-e írt valaki srác megint neki.

Én nem akarok újabb barátokat szerezni, nekem már vannak, csak nekem is igen messziek. Ha akarnék velük találkozni, az azt jelentené le kell mondjak a barátnőmmel töltött hétvégéről, ami azért egy héten másfél nap, ami eléggé kevés, tekintve, hogy minden nap veszekszünk és csak így nyugszunk meg, ha látjuk egymást.

Természetesen vannak idegesítő dolgaink, én rengeteget akarom ölelni. Szeretethiányos vagyok, nem puszilni, se a szex a lényeg (Habár kéthavonta ha egyszer csináljuk.) csak az ölelés. Hétvégén ha nála vagyunk, viszont mindig kezében a telefon és általában akkor megy fel facebookra, gyakorira, (minden ilyen barátkeresőre) ha nem vagyok a szobában, ha visszajövök elrejti, vagy kilép egyből.

LÉNYEG:: Az utóbbi időben már azt is mondta keressek más lányt, ha éppen együttlétre kerülne a sor, (vagy mindig fáj a feje) mert neki már nincs kedve, az öleléseim eltolja magától, puszira elhajtja a fejét, ha meg egy ágyban alszunk akkor mindig elfordul és elmegy az ágy másik végére. (neki állítólag mindig úgy kényelmes.)

Ti mit tennétek a helyemben? Próbáltuk már megbeszélni, de nem jött össze valahogy sose. Ha elmondom a problémáim, arra mindig az a válasz, hogy keressek mást, ha ez nem jó, vagy előrukkol, hogy mivel Ő pánikbeteg neki milyen nehéz, én úgyse érteném meg, neki nagyobb a baja, mint nekem.

Esetleg kiszeretett belőlem, vagy lehet van valakije?

Az tiszta, hogy elhidegültünk, de lehet tenni valamit javulás érdekében? Már meguntam, hogy mindig csak én vagyok aki kajtat a másik után.