Velem van a baj? Tipikus nő vagyok és túlmisztifikálom?

Jó reggelt mindenkinek!

3 éves kapcsolatban élek, amit már csak az együtt töltött idő is komollyá tesz, de a terveink is ezt támasztják alá. Köztük van az összeköltözés, amit kb fél éven belül megvalósítunk. Ezt a döntést ketten hoztuk meg, egyikünk sem erőltette rá a másikra. Párom (férfi) 25 éves. Egyelőre egymásnál szoktunk lenni, egymásnál aludni, kb mint egy tini kapcsolatban. Ahol ott vannak a szülők, ahol csendben kell lenni ha szeretkezünk. Hozzátartozik ehhez, hogy az esetek többségében csak hétvégén alszunk együtt vagy töltünk el minőségi időt.

Most kivételesen a hétvégén kívül csütörtökön is együtt aludtunk, illetve előtte szerdán munka után is együtt voltunk pár órát. A péntekre mondtam neki hogy munka után menjen csak haza (20 percre lakunk egymástól).

Tegnap rákérdeztem nála, hogy aznap (hétfő) már azért nem voltunk együtt mert túl sok volt belőlem?

Leírta hogy kell neki az az idő amikor egyedül tud lenni, olyan dolgokkal amiket ő szeret csinálni (sorozatokat néz, játszik).

Tudom hogy az embernek kell magára idő, de egy kicsit azért bánt a gondolat, hogy néhány nappal töltöttünk többet együtt, mint egyébként és már úgy érezte (sunyiban, mert erről külön nem szólt volna) hogy haza kell mennie, hogy egyedül szeretne lenni a "világában". Nem tudom hogy fog viszonyulni majd az összeköltözéshez...

Szerinte én ezt túl gondolom. Szerinte nincs ebben ennyi.

Tényleg nincs?

Szívesen fogadok minden építő kritikát, tanácsot vagy tapasztalatot a témával kapcsolatban. Ha nekem kell változnom, elfogadom, de egyelőre meg szeretném érteni.

Ui.: szeret és törődik velem, ezeket pedig mindig érezteti. Csak arra lennék kíváncsi hogy milyen kimenetele lehet ennek a témakörnek?

22/N köszönöm a válaszokat!