Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Velem van a baj? Tipikus nő vagyok és túlmisztifikálom?
Jó reggelt mindenkinek!
3 éves kapcsolatban élek, amit már csak az együtt töltött idő is komollyá tesz, de a terveink is ezt támasztják alá. Köztük van az összeköltözés, amit kb fél éven belül megvalósítunk. Ezt a döntést ketten hoztuk meg, egyikünk sem erőltette rá a másikra. Párom (férfi) 25 éves. Egyelőre egymásnál szoktunk lenni, egymásnál aludni, kb mint egy tini kapcsolatban. Ahol ott vannak a szülők, ahol csendben kell lenni ha szeretkezünk. Hozzátartozik ehhez, hogy az esetek többségében csak hétvégén alszunk együtt vagy töltünk el minőségi időt.
Most kivételesen a hétvégén kívül csütörtökön is együtt aludtunk, illetve előtte szerdán munka után is együtt voltunk pár órát. A péntekre mondtam neki hogy munka után menjen csak haza (20 percre lakunk egymástól).
Tegnap rákérdeztem nála, hogy aznap (hétfő) már azért nem voltunk együtt mert túl sok volt belőlem?
Leírta hogy kell neki az az idő amikor egyedül tud lenni, olyan dolgokkal amiket ő szeret csinálni (sorozatokat néz, játszik).
Tudom hogy az embernek kell magára idő, de egy kicsit azért bánt a gondolat, hogy néhány nappal töltöttünk többet együtt, mint egyébként és már úgy érezte (sunyiban, mert erről külön nem szólt volna) hogy haza kell mennie, hogy egyedül szeretne lenni a "világában". Nem tudom hogy fog viszonyulni majd az összeköltözéshez...
Szerinte én ezt túl gondolom. Szerinte nincs ebben ennyi.
Tényleg nincs?
Szívesen fogadok minden építő kritikát, tanácsot vagy tapasztalatot a témával kapcsolatban. Ha nekem kell változnom, elfogadom, de egyelőre meg szeretném érteni.
Ui.: szeret és törődik velem, ezeket pedig mindig érezteti. Csak arra lennék kíváncsi hogy milyen kimenetele lehet ennek a témakörnek?
22/N köszönöm a válaszokat!
válasza: válasza: válasza: válasza:"Szerinte én ezt túl gondolom. Szerinte nincs ebben ennyi."
És teljesen igaza is van. Te ezt azért nem érted, mert nem ilyen típus vagy. Mi a párommal mindketten ilyenek vagyunk. Imádunk együtt lenni, de imádunk egyedül is lenni. Mi ezt olyan nevetve és boldogan meséljük egymásnak, hogy az egyedüllét alatt miket csináltunk és mennyire jó, hogy nem kell egymásnak magyarázkodnunk, hogy ilyenkor mi nem kiszeretünk a másikból vagy púp nekünk, hanem erre szükségünk van. Minden ember sok egy idő után, a szüleim, a legjobb barátom, a testvéreim, a kutyám. Nem személyfüggő ez, nekem egyszerűen kell ez az idő.
Tudom sok ember nem ilyen és ha ezt tapasztalják elkezdenek gyanakodni. Néha okkal, néha nem okkal. Azt próbáld meg valahogy beépíteni, hogy vannak embertípusok. A párod olyan típus, mint én. Ez nem defekt, nem a szerelem csökken, egyszerűen az énidő elengedhetetlen a mentális egészségünkhöz. Akárki mással lenne együtt ugyanezt érezné, ennek az egésznek semmi köze a te személyedhez.
Az a kimenetele a témakörnek, hogyha egy fedél alatt lesztek és azt mondja, hogy most kér egy órát, hogy egyedül olvasson és gépezzen add meg neki. Még jó szándékkal se kopogj be hozzá, hogy megyek boltba, hozzak neked valamit? Te nem tudod elképzelni, hogy az ilyen típusú ember mennyire hálás azért, hogyha ezt megadod neki. A párom is rengetegszer mondta már nekem, hogy én vagyok az első nő, aki nem veti a szemére az elvonulást és ez számára akkora megkönnyebbülés. Tudod a magunkfajtáknak egy állandó magyarázkodás az élet a közösségibb emberek felé. Folyton mentegetőzni kell mindenféle vádak alól, hogy nem szerettünk ki a másikból, nincs bajunk, nincs titkunk stb. Ez egyszerűen kell nekünk.
válasza: válasza: válasza: válasza:Kedves 18. és 19.!
Az összeköltözés anyagi okokból nem történt még meg, nekem van félretett pénzem, ő még csak nemrég tudott elkezdeni spórolni. Én kötöttem ki, hogy amíg nincs megfelelő anyagi háttér mindkettőnk részéről, addig nem szeretnék "szintet lépni". Nincs is annál rosszabb, mint hogy egy alattomos külső körülmény miatt legyen feszültség (pénz)...
És köszönöm hogy valaki végre pontosabban olvasta a kérdésemet! Az eddigi válaszokat is köszönöm, kicsit lenyugtattak,de valóban elmondtam többször hogy nem az "én idővel" van gond (egyébként én is ilyen típus vagyok pedig), hanem az eltöltött idő rövidségével és az ahhoz képest csatlakozó igénnyel hogy egyedül legyen. 1 egész napról és 3 nem teljes napról volt szó, amellett hogy egyébként sem vagyunk együtt sokat.
De biztos meg tudjuk majd oldani... Köszönöm mindenkinek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!