Lassan két éve vagyunk együtt, de teljesen elvesztették a dolgok a spontenaitást. Mennyire dominál a párkapcsolatokban a spontenaitás?

Mindig percre pontosan a megbeszélt időben találkozunk, mostanában nem lep meg semmivel, nem hív fel telefonon csak úgy, nem kapok tőle sms-t, semmilyet.Miközben én több alkalommal is felcsörgetem, küldöm a szép sms-eket, csak úgy felnézek hozzá, ha van szabadidőm, de visszefelé ezt nem kapom meg.Pedig egy nőnek pont a lelkét kellene ápolni. Beszéltem erről a párommal, de semmilyen változást nem látok. Hozzá kell tenni, hogy tényleg voltak problémák mindkettőnk életében, de nem a kapcsolatunkban és egymás mellett álltunk. Ha együtt bagyunk, akkor érzem, hogy szeret, de ha külön vagyunk, mintha nem is érdekelném.Hogy értessem meg vele, hogy nekem most erre szükségem lenne, ezekre az apróságokra, lehet idővel nem igényelném már annyira, de most jól esne. Vagy túl sokat várok el?