Hogyan mondjam el neki, hogy változtatnia kell, ha egy nagy gyerek a barátnőm?

A barátnőmről pár fontos dolgot amit megemlítenék.

- Velem és másokkal, barátaival,akikkel szorosabb a kapcsolata azokra figyel, nagyon segítőkész, empatikus és tényleg mindig lehet rá számítani a bajban. Ez az egyik legjobb tulajdonsága. Rendkívűl önzetlen tud lenni.

- Ha másról van szó akkor nagyon szeret tanácsokat adni, komoly és érett.

- De! Ha magáról van szó akkor baromi felelőtlen és annyi hülyeséget csinál. Nem tudom miért csinálja, de rendszeresen bajba sodorja magát,nem számol a következményekkel és nagyon makacs,nem hallgat rám.

Például fizetős helyen parkolt le, később megbüntették. Pedig tudta,hogy ott tilos,de gondolom csak megrándította a vállát.

A tetőn szokott pihenni. Ami szerintem életveszélyes. Most megint jó idő van és arra érek haza,hogy fent van a tetőn ott eszik,telefonozik. Kicsit megcsúszik és leesik onnan.

Volt,hogy együtt mentünk moziba, azt mondta elmegy wcre. Na és a wck ott vannak ahol a kijárat van a moziból a filmnézés után. Vagyis a hátsó ajtón bememt a terembe. A csávó aki bent volt a teremben és figyelte a nézőket észre se vette a barátnőmet,mert éppen elől mászkált és nem az ajtó előtt állt. Aztán beült oda. Közben jöttek kifelé a nézők. A barátnőm azt mondta,hogy elbújt, csak lejebb tolta magát az ülésen. Írt messengeren,hogy ő már bent vár csak kaját vegyek neki. Spóróltunk így meg jajj de vicces, de én valahogy ezen nem tudtam nevetni. Csak megráztam a fejemet. Nem tudok már mit mondani ezekre.

Mondanám,hogy gyerekes. De ezeket a dolgokat olyan komolyan póker arccal csinálja mintha természetes lenne. Ne is merjem őt számonkérni. Megjegyzem,hogy ez megint egy idióta húzás volt,de csak azt mondja túlreagálom,nyugodjak meg.

Még sorolhatnám. Nem értem miért ilyen. Akarok vele most már beszélni,mert ez tarthatatlan. Nem mert nehezen viselem el, nem közvetlen nekem okoz nehézségeket magát sodorja bajba. Most dolgozik. De ma akarok vele beszélni. Az utóbbi időben elszabadult a pokol.

Cukorbeteg,de például ebbe is sz@@ik bele. Sokszor "félre" kajál és utána baj van. Azt mondja ezt is túltolom, nem kell rá szólnom,nem gyerek,meg nem kell ijedeznem.

Kedves velem és aranyos. A kapcsolatunk más terén megvagyok mindennel elégedve.

Ha beszélek vele,akkor mit kéne mondanom,hogy tényleg változásra sarkaljam? Annyira konok,nem fogadja el a tanácsaimat ilyenkor. Meg nem szeret magáról beszélni sem. Pedig muszáj lenne.

23/F 21/N