Megromlott a kapcsolatom anyukámmal a párkapcsolati álláspontom miatt. Hogyan hozhatnám helyre a dolgokat anélkül, hogy újra megbántódjon?

Ugyan még a szüleimmel élek, tanulok és dolgozok 21 évesen, de lassan elköltözök otthonról. Gondolom ennek apropóján vetette fel édesanyám, hogy miért nincs/nem volt barátnőm, mert ő már unokázni szeretne. A válaszom az volt, hogy nagyon nem aktuális a dolog, nem akarok gyereket és amúgy sem izgatnak a lányok. Nyilván jött a kötelező "akkor meleg vagy impotens vagy" része a beszélgetésnek, és szó-szót követett majd végül azt mondtam, hogy nem kell barátnő mert visszafogna a sikerességemben. Teljesen kikelt magából, hogy ő nem ilyen "nőgyűlölőnek" nevelt, meg hogy lehet ilyet mondani?!

Azóta próbáltam korrigálni a dolgokat és nem azt mondani amit őszintén gondolok de elég nehéz lesz ezt hosszú távon fenntartani.

Egyébként, tényleg nem érdekelnek a nők mert visszataszítónak tartom őket intellektuálisan és sokszor szexuálisan is és van más, 1000x fontosabb dolgom, de ezt ahogy látom anyum nehezen kezeli. Persze, tudom... nem mindenki olyan... stb, de erről most nem szeretnék vitát nyitni.

Az anyagi része a dolgoknak nem lenne gond és szerencsére a szüleim sem tudnak ezzel zsarolni, de a jövőben 1) nem szeretnék nekik hazudni 2) nem akarom hogy rossz legyen a kapcsolatunk. Én - a barátaim tanácsai alapján is - egyelőre az időre spekulálok, de bármi más ésszerű ötletet szívesen fogadok.

Hogyan érhetném el az optimális kimenetelt? Köszönöm a válaszokat előre is!