Szabadidős tevékenység lennék neki?

A barátom 26 éves, én 24, és megfigyeltem, hogy bármiről is legyen szó, neki mindig előbbrevaló az otthoni munka, mondván, hogy neki segítenie kell. Van vmi megbeszélnivalónk, beszólnak neki, már ugrik is fel, hogy bocsi, és rohan csinálni, amit a szülei rábíztak. Az egész nyarunk, sőt az egész együttjárásunk mostmár azon alapszik, hogy mikor kérik meg segíteni és mikor nem, mert ha igen, akkor rohanni kell, borul mindent, stb.

Pl most beteg lettem, és nem egy egyszerű nátha. Tegnap voltam orvosnál, ma megkérdezte sms-ben, hogy mit mondott az orvos, de az sms-sel is siessek, mert mennie kell ültetni. Visszaírtam, hogy nem úgy van az, hogy ezt a komoly témát ilyen kutyafuttában, két rohanás között majd sms-ben leírom neki. Erre azt mondta, hogy jó, akkor majd este msn-en mondjam el, de azt is sietve, mert el lesz fáradva a munkától és aludni fog, valamint már holnapra is megbízták a szülők munkával. Megírtam neki, hogy NEM, NEM FOGOM ÍGY ELMONDANI, mert ez annál komolyabb téma, ha annyira sem érdekli, hogy legalább emiatt félretegye az anyjáékat, akkor nem mondom el. Erre azóta sem válaszolt, gondolom, annyira nem érdekli, amit írtam, illetve már azóta biztos ültet. Mindig csak az a fontos, amit az anyjáék rábíznak. Közben neki is van munkahelye, én meg napi 1 órára vagy 1 sms erejéig kapom meg, mert fáradt és értsem meg, mindig én értsem meg. Most hogy beteg is lettem, ez sem változtatott semmin. Nagyon bánt ez engem.