Szeretem barátnőmet, de úgy érzem, fiatal vagyok még egy komoly kapcsolathoz?

dugd meg ne sza-rozz.

hidd el minden kihagyott nőt nagyon keményen meg fogsz bánni később.

23 vagy. Felesleges túlidealizált tündérmeséket nyomni. Idősebb korodban sajnálni fogod, ha most nem élsz igazán és akkor már nem lesz lehetőséged bepótolni. A barátnőd szintén fiatal, aki még változhat. Lehet, hogy holnap arra mész haza, hogy bocsi, talált mást.

Ha belül úgy érzed, hogy élni akarsz és boldogabb lennél szabadon, hát csináld.

Szerintem azon hülyeség vitatkozni, hogy fiatal vagy sem. Papíron már egy 18 éves is felnőtt, de mégsincsen egy szinten egy 35 évessel...arról nem is beszélve, hogy mindenki más körülmények között él, más ingerek érik, mindenről máshogyan gondolkozik stb., stb, tehát ez egyénenként is változó. Valamint azért szerintem átlagosan a legtöbb 23 év körüli fiú/lány még nem egy olyan hú de komoly felnőtt, tehát a kérdező abszolút nem egy egyedi eset...ebben a korban még teljesen természetes, ha valaki picit gyerekesebb vagy éretlenebb, kíváncsi és vágyik az új tapasztalatokra, élményekre, kalandokra az élet minden területén. Én közel 20 éves vagyok, de rohadtul nem úgy telnek a napjaim, hogy tördelem a kezem, miközben azon gondolkozom, hogy mikor találom már meg életem párját, akivel összeházasodunk és gyereket szülök....ezek a dolgok egyáltalán nem foglalkoztatnak, majd max. 10 év múlva, de akkor sem leszek erre rágörcsölve.

Én megértelek, én is éreztem már hasonlóan...Úgy éreztem, hogy kedvelem (abban, hogy szeretem nem voltam biztos miután elmúlt a nagy fellángolás) és igazából nem volt konkrétabb problémánk, de valami hiányzott...Nem a pasizás, bulik, haverok stb., hanem saját magam. Úgy éreztem, hogy nekem nem itt a helyem, nem ezzel kellene foglalkoznom, hanem saját magammal és a saját jövőmmel, tanulni, dolgozni, utazni, a hobbimmal foglalkozni stb., stb., hogy elérjem a céljaimat, megvalósítsam a terveimet, álmaimat. Úgy éreztem, hogy ebben a kapcsolat korlátoz, nem voltam elég boldog. Én azt mondom, hogy ha téged ez zavar és neked ez így jelenleg nem jó, akkor merj változtatni, mert ha nyüglődsz, szenvedsz és nem érzed magad jól, akkor az nem jó senkinek sem. Szerintem erről érdemes a barátnőddel is beszélni, hátha ő is tud neked valami segítő gondolatot átadni. Majd meg kell hoznod a döntést, hogy mit szeretnél.

Nem vagy fiatal a komoly kapcsolathoz. Nekem 22 évesen volt vége egy 7 éves kapcsolatomnak...

Inkább tapasztalatlan vagy, és kíváncsi. Ez viszont normális. És az is igaz lehet, hogy szereted a barátnőd, de a kíváncsiság erősebb.

Tapasztalatot úgy is szerzel majd, mert szerintem ez elkerülhetetlen. De majd rájössz, hogy nincs jobb, szebb, csak más. :) Később nem azt mondom, hogy megbánod majd a szakítást, mert túl leszel érzelmileg rajta, de mosolyogni fogsz magadon, hogy ez tényleg így van. Akkor fogsz majd megállapodni, ha már nem vonzz az ismerkedés, sőt untat és fáraszt. Mert rájössz nehéz a mocsárban gyöngyszemet találni, és amikor többször csalódsz és találsz egyet, nem akarod majd elereszteni.