Hogy értessem meg velük hogy ő nem ilyen ember?

a helyedben főznék-sütnék valami jót, és meghívnám a húsvéti ünnepekre a szülőket.

muszáj olyan szituációkat teremtened, ahol lehetőségük lesz mélyebben megismerni a párodat.

ami viszont elgondolkoztató: 3 éve jártok, és a szüleid ezalatt nem ismerték ki annyira, hogy ne feltételezzék, hogy ez egyszeri alkalom volt, és amúgy nem erőszakos természet?

ugyanakkor a pároddal sem kéne ezt ennyiben hagyni, 1 alkalom is az erőszakosságra utaló viselkedésből.

mondd el neki, hogy nincs jog soha többet megszorítania téged, nincs joga mások előtt, sem ha ketten vagytok, megaláznia téged.

nagyon fontos, hogy ezt indulatoktól mentesen, de határozottan, asszertíven kommunikáld a párod felé.

amennyiben a lakást neked vették, feltételezem a te neveden van, akkor pedig nem rúghatnak ki apádék.

ha a lakás hitellel terhelt, akkor vállald, hogy a törlesztőrészleteket a jövőben átvállalod tőlük, és te fizeted.

a függetlenségedet, az autonómiára való igényedet szintén határozottan kommunikáld a szüleid felé.

közel 30 éves vagy, ne bánjanak úgy veled, mint egy taknyossal.

Szóval 3 év alatt egyszer megszorította a karod és máris mindenki belelát a jövőbe, hogy hamarosan félholtra leszel verve. Hát igen, gyakoris logika.

Ha a lakás a te neveden van akkor nem dobnak ki. Ha meg a szülők inkább utcára dobják a gyereküket mert nem szakít a párjával (hozzáteszem úgyis vele marad) akkor nem is kár értük mert úgy a szüleid még kevesebbe néznek mint amit a párodról feltételeznek.

MÉG nem ver. Tudod, aki társaságban is képes megalázni, az nemsoká majd ütni is fog.

Én sem akarnék ilyen embert látni a gyerekem mellett és pont.

Értelmeséknél nem divat szorítani a másik karját, mert abból hamarosan több is lesz.