Van itt olyan, akinek elváltak a szülei, hogy kezelte?

Van, én spec úgy, hogy beálltam a seregbe, mert qrvára nem volt kedvem a nyavajgásukat hallgatni.

25/F

a bátyám drogos lett, 2009 szeptemberében túladagolta magát, kómába esett, miután magához tért jött az elvonó, most már tisztának mondható.

igazából nem is a válás viselte meg, hanem az, hogy az apu ellenségként tekintett rá.

és büszke vagyok a testvéremre, hogy elég erős volt és végigcsinálta az elvonót. nélküle tényleg nem lenne értelme az életemnek.

jól esett leírni

19L

mire eljutottak a válásig én már úgy voltam vele, hogy "hála istennek hogy különmennek".

a lehető legtöbbet voltam távol ottonról és igyekeztem kiamaradni a csörtékből. utáltam a feszült légkört, hogy mindig mindenre ugrottak, ki voltak hegyezve állandóan egy jó kis veszekedésre - persze énrajam is sokat csattant az ostor...

szar volt nagyon.

még most, 28 éves fejjel sem értem ,hogy miért nem lehetett normális módon, értelmes emberek módjára kezelni a problémáikat - és már nem is fogom megtudni soha, de az biztos, hogy ha ne adj isten valaha odajutunk a férjemmel hogy már nem jó együtt, akkor NEM FOGJUK KITENNI a gyerekeinket ennek...

szia.

hát lehet, hogy különös, de én nem is ismerek olyan emberkét akinek a szülei még együtt vannak.

de igazából se engem, se az ismerőseimet sem viselte meg.