Ti meddig tűrnétek a párotoknak?

Hat hónapja vagyok együtt a barátommal, én 32 vagyok (N), ő 33 (F), szóval nem vagyunk már olyan fiatalok. Azután jöttünk össze, hogy én egy nagyon hosszú kapcsolatból jöttem ki. Neki viszont nem igazán volt még hosszú kapcsolata. 1-1,5 éves kapcsolatai voltak, kb 2 vagy 3. Jó ideje szingli volt mielőtt összejöttünk, és sosem élt még együtt nővel.

Én mivel több mint tíz évet éltem le az exemmel, nagyon hiányolom az együttélést. Megszoktam, megszerettem hogy mindig van mellettem valaki, így most elég nehezen viselem hogy egyedül élek. A barátom 200 km-re lakik tőlem, két hetente találkozunk csak. Hol én utazom hozzá, hol ő jön hozzám.

Nem akarom sürgetni, tudom hogy új neki ez a helyzet, de én örülnék, ha előrébb lépnénk a kapcsolatunkban. Szerintem, ha rajta múlna még 1-2 év múltán is így lennénk. Viszont én 1-2 év múltán már gyereket akarok. Akkor már majdnem 35 leszek... Oké, hogy ő ráér 45 évesen is gyereket vállalni, de én nem. Szeretnék belátható időn belül összeköltözni, és majd haladni előre. Ne értsetek félre, nem akarok fél éven belül gyereket vállalni vele, ahhoz azért idő kell.

De én vagyok a furcsa, hogy 32 évesen már nem szeretnék éveket várni arra, hogy ha jól működnek köztünk a dolgok, akkor összeköltözzünk? Vagy ő a fura és neki kellene változtatni, és elfogadni, hogy ez egy új helyzet és ehhez igazodnia kellene?

Amúgy ha néha felmerül köztünk ez a konfliktus, mondom neki, hogy ebben a helyzetben nem vagyok teljesen boldog és változtatni szeretnék. Ő azt mondja, még korai. Én meg azt mondom neki, nem akarok éveket vesztegetni. Ha felmerül a szakítás (szinte minden ismerősöm, barátnőm, családtagom azt mondja, ismerkedjek hozzám közelebbi sráccal meg olyannal, aki nem köteleződik el ilyen nehezen), akkor nagyon tiltakozik, mondja, hogy nem akar elveszíteni.

Ti meddig tűrnétek ezt a helyzetet? Mi lehetne itt a megoldás, ha amúgy szeretjük egymást?