Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti kiakadnátok ezen? Elgondolkodnátok a továbbiakon?
Sajnos hétköznap csak aludni járunk haza. A mostani hétvége is munkával fog eltelni. A ma késő délutánunk végre szabad volt (és két hónap után esélyünk lett volna egy kis időt együtt tölteni). És a párom kijelentette, hogy most már több együttlétet is beiktathatnánk, mert nincs akadályozó tényező. Munka mellett most diplomázom, és az akadály az volt, hogy neki sokat kellett túlóráznia. Nem szóltam semmit, mert úgy érzem, hogy amit én teszek magamért, értünk neki semmit nem számít. És értem se nagyon akar tenni. Az egész "szabadidő" azzal telt, hogy döglött a tévé előtt. Egyszerűen nem érdekli, hogy nekem másféle kikapcsolódásra lenne szükségem vele. Sokszor szóltam neki ezért és már belefáradtam. Úgy érzem, nem kellek neki eléggé. (Már hozzá vágta a fejemhez, hogy sokat várok el tőle.)
N
Tudom milyen az mikor sok munka mellett az embernek megmozdulni sincsen kedve. Te tudod milyen???
Még mielőtt valaki megszól, én azt is tudom milyen egy jó munkahely mellett szabadidőt tölteni, vagy milyen tanulás mellett szabadidőt tölteni! Szóval van összehasonlítási alapom. Szar munka mellett csak aludni jártam haza , semmihez sem volt kedvem. Most jó, laza munka mellett ,sportolok, mászkálok minden felé, akár munka előtt, vagy után is! Nyitott vagyok mindenre , új dolgokra, stb.
Szóval igen elgondolkodnék a továbbiakon, hogy miként lehetne kimászni abból a helyzetből amiben vagytok, de nem külön-külön, hanem együtt!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!