Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti sem adnátok pénzt a dolgozó párotoknak?
Amikor közös megegyezéssel egyetemre mentem (eddig dolgoztam), a párom felajánlotta, hogy ne dolgozzak mellette, kijövünk az ő fizetéséből is, de nem akartam, hogy zsebpénzt adjon, hisz felnőtt nő vagyok.
Viszont most így az első félév végére eléggé azt érzem, hogy elfáradtam, főleg így túl a vizsgaidőszakon (egy vizsgám lesz még 2 hét múlva).
Diákmunkán vagyok, kicsit beadok otthon (havi kétszer kifizetem a bevásárlást), a többiből a tankönyveimet, bérletemet, napközbeni étkezést és egyéb kiadásokat fizetem.
Pár havonta tudok venni egy-egy ruhát, de van, hogy nem is veszek, mert inkább félreteszem azt a kis pénzt.
Amikor tegnap felhoztam a páromnak, kisegíthetne azzal, hogy néha ad egy kis pénzt, azt mondta, én hoztam egy döntést szeptemberben, hogy nem akarom magam eltartatni, mert én ilyen kis önérzetes vagyok, akkor tartsam magam ahhoz, ameddig el nem végzem az egyetemet. Pénzt csak akkor adna, ha nem dolgoznék, de akkor is csak annyit, amennyim most van, tanuljam meg, hogy az életben mindenért meg kell dolgozni, neki sem hullott az ölébe sem a diploma, sem a szakmai tapasztalat, sem a fizetése.
Anyukám felajánlotta, hogy segítene, ha nagyon megszorulnék, de nem akarom elfogadni, elvégre külön élek, ne a szüleim nélkülözzenek miattam.
Ha végzek, nem lesz akkora szakadék a fizetéseink közt, de addig még 3 év minimum.
Szerinte nem akar nekem rosszat, csak tartsam magam ahhoz, amit mondok, nem fogja az életben mindig fogni valaki a kezem, hoztam egy döntést, nincs visszatáncolás.
Úgy látom, hogy itt a pénznél sokkal nagyobb bajok is vannak. Ez a pénz-kérdés már csak egy felszínre bukó tünete ennek a rohadó kapcsolatnak. (Bocs a jelzőért.)
A legfőbb baj az, hogy a ti kapcsolatotok nem párkapcsolat, hanem egy kétszemélyes csatatér.
Legalábbis az ő részéről. Normális körülmények között egy kapcsolatban a két fél segíti egymást, és nem azt nézi, hogy hol tehetne keresztbe, fél évvel ezelőtti dolgokat felhánytorgatva. Nekem ez sokkal inkább hasonlít egy birtokló kapcsolathoz, mint szerelemhez.
De az igazán baj az, hogy te meg amellett, hogy elv-ember vagy, még be is hódolsz neki.
Megjegyzés: az, hogy az ember elfogad egy segítséget, az nem azt jelenti, hogy onnantól ő 100%-ig önállótlan és életképtelen. Nem szégyen elfogadni a szívből jövő segítséget, és valahol itt kezdődnek az emberi kapcsolatok és az összetartás.
Megjegyzés2: a bőr sülne le a képemről, ha nem adnék önként pénzt a szerelmemnek, amikor látom, hogy szüksége lenne rá. Ez számomra mind a férfi léttel, mint a szerelem szellemiségével összeegyeztethetetlen.
Megjegyzés3: ha hoztál egy döntést, az nagyon sok esetben módosítható vagy visszavonható. Nyilván vannak helyzetek, amikor nem, és nyilván a ló másik oldalára sem kell átesni, de a bölcs nem az, aki egy rossz döntéshez is makacsul ragaszkodik, hanem az, aki felismeri, hogy hibázott, és korrigálja azt.
Megjegyzés4: a párod a társad, és nem az oktatód.
Nem igazán értem. Most nem tart el a párod?
ha jól értem, lényegében 2 bevásárláson kívül ő finanszírozza a közös életeteket, a többi pénzt, amit megkeresel kizárólag magadra költöd.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!