Ti kilépnétek ebből a kapcsolatból?

A párommal 3 éve élünk együtt, van egy 15 hónapos kisfiúnk. Minden másnap dolgozik reggeltől estig, aztán mikor hazaér már csak eszik, fürdik, alszik. Ezt még meg is értem, fáradt, de mikor egész nap itthon van akkor is inkább szinte fél napot a kocsiját bütyköli, ide megy alkatrészért, oda megy segiteni a haverjának stb. Persze ezt is megértem néha, de nem állandóan. Gyerekkel se segit már semmit, régebben fürdette is, mostanában meg már játszani alig játszik vele. Többször próbáltam vele beszélni erről, de csak megsértődik, mert én magamhoz láncolom és elmegy kocsikázni, ez a mániája. Szeretetre vágyok, egyáltalán nem vagyok igy boldog. Tegnap is és ma is bent lesünk a gyerekkel mert esik folyton, ő meg most is valami haverjának a kocsiját csinálja. Nem hiszem, hogy megcsal mert mindig munkásruhába megy, és olajos az egész keze utána. Sajnos nem túl sokat kapok így a szüleimhez kellene visszaköltöznöm, de nem érzek ahoz erőt, hogy mindent újra kezdjek főleg gyerekkel. Egyszer már szétmentünk, akkor jött rá milyen rossz nélkülünk, de most hiába kapot még egy esélyt ugyanúgy alig van velünk.