Hogy kezeljem a rokonok, ismerősök beszólását ezért?

21 éves lány vagyok, de még sosem volt barátom.

Egy kisvárosban nőttem fel, érettségiztem és dolgozom, ahol sosem volt lehetőségem igazán ismerkedni. Rengetegen próbálkoztak már nálam, pozitívak a visszajelzések, hogy szép meg aranyos vagyok stb. A próbálkozók többnyire nem jöttek be, mert egyszerűen más az értékrendünk, nem érzek vonzalmat, tiszteletlenek a nőkkel szemben. Szerintem egyáltalán nincsenek nagy elvárásaim, de szerelmes szeretnék lenni és nem státuszszimbólumot keresek, sőt azzal is tisztában vagyok, hogy a tökéletes nem létezik. Akikkel meg én szerettem volna, hogy legyen valami pedig pár randi után mindenféle hülye indokkal leráztak. Kétségbeesésem közepette már az internetes ismerkedést is kipróbáltam. Letöltöttem a tindert és volt, akivel össze is hoztuk a randit és oda vissza volt értem, de két hét múlva már zavarta, hogy messze lakom meg stb. Ezt az elején is lehetett volna mérlegelni. Jelenleg pénzt gyűjtök, hogy szeptemberben egyetemre mehessek és nagyon remélem, hogy ez változni fog. Borzasztó kissebségi komplexusom van emiatt, mert már olyan emberek is párkapcsolatban vannak a környezetemben, hogy lehidalok.

A dolgomat az is nehezíti, hogy időnként beszólogatnak emiatt. A közvetlen családom és a barátaim bíztatnak, támogatnak mindenben, viszont a legutóbb karácsonyi ebéden egy távolabbi rokon párja elkezdte mondogatni, hogy már igazán összeszedhetnék valakit, mert ennyi idősen neki gyereke volt stb. Egy évvel ezelőtt meg a szüleim egy barátja szólt be, hogy na te anyád nyakán fogsz maradni.

Lehet nem kéne ezeket komolyan vennem, de mind két alkalommal nagyon sírtam és el voltam keseredve.

Könnyen barátkozom az emberekkel, adok magamra, szeretek beszélgetni, viccelődni, de akár komolyabb témákat is kivesézni. Sok barátom van, de valahogy a pasizás nem akar összejönni.