Mennyire van szukseg kolcsonossegre a hazastarsak kozott?

A felesegem termeszetesnek tekinti, hogy a kulonbozo kivansagait utasitas formajaban kozli velem, illetve a velemenyem megkerdezese nelkul intezkedik. Pl. odaszol, hogy hozzam neki oda a telefonjat vagy egy kavet, hogy neki ne legyen szukseges felkelnie a szekbol; hagyjam felbe, amit eppen irok, es vigyem ki a ruhat a mosogepbol a szaritora, vagy menjek ki keszpenzert az ATM-be, stb. Ha valamilyen celbol penzre van szuksege, minden tovabbi nelkul leveszi a kozosen hasznalt, de az en fizetesemre epulo bankszamlankrol, es atteszi a sajatjara, amelyre nekem nincs ralatasom vagy hozzaferesem. Ezek a dolgok onmagukban nem feltetlenul zavaroak, es rendszerint szivesen megteszem, amit ker, illetve nem firtatom reszletekbe menoen, hogy mire is hasznalja a penzt, mert rendszerint valoban a gyerekekre kolti. Azt viszont problemasnak erzem, hogy o az en esetleges kereseimet "merlegeli", es vagy teljesiti, vagy nem (inkabb az utobbi), es ha en probalnek neki olyan utasitasokat adni, mint ahogy o dirigal nekem, azt a leghatarozottabban kikerne maganak. Pl. nekem eszembe sem jutna, hogy vele hozassam oda a kavemat vagy a telefonomat, de ha megprobalnam, minden bizonnyal azt valaszolna, hogy hozzam el en magam, ha kell nekem. O rendszeresen megnezi, mennyit koltok munkahelyi ebedre, belekotor a taskamba, belenez a telefonomba, de tolem sohasem turne el ugyanezt, bar nem is jutna eszembe, hogy igy ellenorizzem, mit csinal. Neha probaltam neki magyarazni, hogy mivel en nem szolok bele az o dolgaiba, neki sem kellene ennyire beleavatkoznia az en dolgaimba, illetve hogy ha neki szabad, akkor elvileg nekem is szabad lenne. Ezt kereken elutasitja, azon az alapon, hogy ha a ferj nem hajlando onkent szivesseget tenni a felesegenek, hanem mindenert viszonzast var, az szamito, rideg, szeretetlen attitud. Noi szemmel nezve mennyire jogosult ez a hozzaallas?