Van egy férfi aki akart tőlem valamit ezt mondjam el a barátomnak?

A barátommal élek már. De két hetente haza látogatok a szüleimhez vagy a barátnőmhöz. Inkább a barátnőm miatt szoktam utazgatni,ha csak nem ő jön hozzám. De nekem több okom van az utazásra,mert haza látogatok,találkozhatok másokkal is vagy ilyesmi. Szóval ezzel nincsen bajom. Az út busszal 40-45perc. Minden pénteken amikor utazom van egy férfi aki mellém ül folyamatosan. Akkor is mellém ült amikor ezer másik hely (még) szabadon volt. Először nem mondtam neki semmit,később is csak a táskámat raktam magam mellé,de azt sokáig nem mertem megcsinálni,mert nem mertek leülni mellém vagy szóltak,hogy rakjam már le a cuccaim. Na de nem ez a lényeg. Hanem,hogy ez a férfi egyszer amikor ült mellettem elkezdett velem beszélgetni tök általános dolgokról. Nagyon közvetlennek tűnt. De nem igazán érdekelt,kifejezetten zavart,hogy nem tudok pihenni és zenét hallgatni. Aztán a következő alkalom során amikor megint leült mellém megadta a telefonszámát is. Felírta nekem egy papírra. Egyetemen tanul,mesélt a suliról,munkájáról,a barátairól a hobbijáról. Tőlem is sokat kérdezett,de én jóval kevesebbet akartam elárulni magamról. Nem akartam,hogy azt higyje akarok tőle valamit. A telefon számát kidobtam azonnal amikor leértem a buszról. Elöző héten pénteken fura mód nem a buszon,hanem már a buszmegállóban láttam. Sorban állás van amúgy mindig. Érkezési sorrendben állunk. Én mindig jóval előbb ott vagyok,hogy legyen helyem. Szóval ez a férfi odajött és elhívott randizni engem. Nemet mondtam és szóltam,hogy bocsánat..de barátom van. Ezután kaptam tőle bombont meg egy kulcstartót két ember fogja egymás kezét. Hát mondom ez nagyon klassz. Visszakartam neki mindent adni,de nem engedte. Akkor már nem is ült le mellém. Csak elment utána,de puszit azért adott nekem amikor oda adta az ajándékot. Mondta,hogy még találkozunk. Nos én nem szeretném ezt az egészet folytatni. Elmondtam neki,hogy nem szeretném megismerni...beszélhetünk...tök jó,hogy megismerhettem..de tényleg nem lesz köztünk semmi. Nekem nem is tetszik a férfi. Helyes,de valahogy valami hiányzik belőle. Nem érdekel,közömbösnek tartom. Max barátként tudnám elképzelni,mert amúgy jókat tudtunk beszélgetni és közvetlen ember. Ennyi! Ennek ellenére nekem lelkiismeretfurdalásom van,mert erről nem mondtam még semmit sem a páromnak. Nem akartam,hogy valami rosszra gondoljon,meg igazából eszemben sem volt az egész,nem érdekelt. Szombat este már mentem haza. Egyáltalán nem akartam ezt szóba hozni. És vasárnap sem, meg a hétköznapok során sem. Elkerülni szerintem nem fogom tudni azt a férfit. Ezért akartam most már szólni a páromnak erről az egészről. Hogy tudja,hogy valakivel összebarátkoztam,de kézben tartom a dolgokat és bízhat bennem. Csak nem akarok neki hazudni úgy hogy remélem megért. Szerintetek az ilyet elkell mondani vagy inkább hagyjam?