Mielőtt ítélkezel, olvasd végig kérlek! Nagyon fiatal vagyok (18 éves) fél éve szültem a terhesség véletlen történt nem tervezett volt. Több lent (? )

A #4essel értek egyet.

Nagyon nem előnyös volt a kezdésetek, de együtt maradtatok.

De együtt maradtatok. Ezenfelül problémát érzékelsz és javítani akarsz. Ez már elég lehet egy boldog élethez.

Egyedül a sirdogálást fejezd be szerintem. ha annak az időnek a felét a párodra fordítod, akkor már sokkal jobb helyzetben leszel.

Hogy a baba óta megromlott akapcsolatotok, az sajnos természetes, kb mindig így történik, mert a baba kap prioritást. Ezen érdemes lehet tudatosan változtatni. Mármint 1-1 nap erejéig lepasszolni a gyermeket és együtt lenni.

A #9es is jót ír szerintem, mégha picit talán nyers is.

Én becsüllek benneteket, kitartást kívánok és pár mély beszélgetést a gyermek nélkül kettesben.

Ne várj csodát persze, nem fog minden egyből megváltozni, de ez a helyzet még nem rossz, csak nem jó. És még simán lehet jó. :)

Miért lennél szar? Jól döntöttetek és nagyon jó, hogy egymás mellett maradtatok akkor amikor más lelépne.

Ha fantasztikus ember, akkor dolgozzatok azon hogy jó legyen újra. Kezdjetek el újra randizni, mint régen. Mintha újra ismerkednétek. Egy baba minden kapcsolatot megingathat, még a legstabilabbat is. Kihívás, mert fáradtabbak vagytok, feszültebbek, a gyerek az első egymást meg elhanyagolhatjátok. Szóval kezdjetek újra romantikázni, beszélgessetek nagyon sokat, sodródjatok az árral, csináljatok olyat amit ha nem lenne gyerek is csinálnátok (menjetek oda ahova eddig akartatok, próbáljatok ki új dolgokat minden téren).

Neked meg azt javaslom, hogy önbizalmad tedd rendbe mert ebből a kis szövegből amit ide leírtál is jó pár mondat arról szól, hogy mekkora szar alak vagy. Miért is?

Lehet tényleg kicsit befordultál magadba és lehet csak a hormonok. Érdemes ennek is utána nézni, mert könnyen orvosolható ez a része is. Hajrá és sok sikert!

Ha van lehetőségetek, menjetek randizni, menjetek párterápiára, tarts önvizsgálatot, hogy miért bicsaklottak meg az érzéseid. Ha rájöttél az okára, beszéljétek meg és hozzátok rendbe.

31/f

Én szakítanék/elválnék. A gyereket látogathatja rendszeresen. Napi szinten. És új életet kezdenék. Túl fiatal vagyok hogy egy olyan kapcsolatban vergődjek ahol a férjem már letoj engem és tudom hogy csak idő kérdése míg nagyobb gond lesz. A gyerek érdekeit is szem előtt kell tartani,de ez nem azt jelenti,hogy csak egy út járható és a többi mindenképp rossz lehet csak. Ez van. Ez az én véleményem.

L

Nagyon rossz az,ha elválnak a szülők.De az még rosszabb, ha együtt maradnak és nem szeretik egymást,csak a gyerek tartja őket össze.

Akkor már inkább legyenek külön.

Szerintem ezen még kár gondolkozni, próbáljatok a férjeddel több időt együtt lenni.Sokat beszélgetni, randizni. Csak rá tudjátok néha bízni a nagyszülőkre a babát,addig menjetek el kicsit, csináljatok programokat, melegedjetek össze. Szerintem helyre lehetne hozni,de nem tudom min csúszhatott el a dolog.

Akár pszichológussal is lehetne beszélni vagy párterápiára menni. Ha szeretnétek megmenteni,akkor sikerülhet.

De ha nem megy,akkor viszont én bizonyos ponton túl nem erőltetném,csak azért, mert hogy a baba ne nőjjön fel csonka családban.

A babának boldog szülők kellenek,nem két roncs,akik csak azt várják,hogy végre felnőjjön és elválhassanak.

Próbáljátok helyrehozni elsőre, én hiszek benne,hogy menni fog.Túl vagytok a nehezén,kitartottatok egymás mellett a terhesség alatt és az első pár hónapban.

Ez még sok éves kapcsolatotokat,házasságokat is meg tud viselni,szóval nem kell csodálkozni,hogy nálatok sem ment simán!

Engem diagnosztizáltak depresszióval 4 éve, és se magamat, se mást nem bírtam "szeretni" akkoriban. A párkapcsolatom haldoklott, de a barátom kitartott mellettem (bár nem igazán tudott mit kezdeni a betegségemmel, de a töretlen és feltétlen szeretete is éppen elég volt ahhoz, hogy ne váljanak el az útjaink), és 1-2 év alatt sokkal jobban lettem. A kapcsolatunk most erősebb, mint valaha, nagyon-nagyon jól összecsiszolódtunk a 'bajban'. Imádjuk egymást, minden nap egyre jobban.

Ezt azért írom le, hogy lásd, nem biztos, hogy azért "nem szereted", mert elmúlt a szerelem - depresszió, szülés utáni felbolydult hormonok is okozhatják ezt. Szóval mielőtt elválnál, mindenképp járj utána a dolog forrásának. Leírásod alapján a férjed szeret téged - de lehet érzi, hogy elhidegültél, eltaszítod magadtól?

Sajnos nem tudok szakembert javasolni, aki anno engem kezelt már nem praktizál. De kitartást kívánok! Még annyi, hogy az én kapcsolatomnak a 2. éve volt a legrosszabb, utána egyre jobb lett. Ilyen hullámvölgyek vannak, de Ti egy család vagytok. Családtagot pedig nem dobunk el azonnal, amint elromlik valami, hanem először is dolgozunk azon, hogy javuljon a helyzet (tudom, beszéltetek róla, de az sokszor nem elég; aktívan kell tenni érte minden nap, hetekig, hónapokig). Ha végképp menthetetlen a dolog, ha úgy érzed, Rád örök boldogtalanság vár ebben a kapcsolatban és nincs remény arra, hogy ismét fellobbanjon a szerelem lángja, csak akkor gondolkozz a váláson.

Ti egy teljesen normális pár vagytok!

Ne hagyd hogy egyes negatív hozzászólók tovább rántsanak a mélybe. Akik azt mondják hogy hagyd ott, nem is gondolnak a férjed ragaszkodásával, elkötelezettségével, érzelmeivel. Ő egy értékes ember. Te is az vagy, csak most nem biztos hogy érzékeled a nehézségek és a hormonok miatt.

De jó, hogy segít a családod. Ettől nem vagytok kevésbé értékesek. Gondolkodj hosszú távon. Amit tesztek most, az hosszútávú befektetés a jövőbe (tanulás), és ez a legjobb amit most tehettek. Én már idősebb vagyok, a legnagyobb lányom kb. veled egykorú, ha így járna mint ti, ugyanezt tanácsolnám nekik, amit ti tettetek, és még szép hogy támogatnám őket anyagilag, míg a saját lábukra nem tudnak állni. Ettől vagyunk egy nagy család.

Fel a fejjel, kitartást.

Lehet, hogy tul racionalis vagyok, de en igy latom, ezt javaslom:

Te nem azert sirsz, meg tepelodsz, mert MOST bajod van vele vagy a kapcsolattal.

Neked a tudat a bajod, hogy elvileg egy eletre szol a hazassag, es nem akarsz/tudsz 18 evesen egy eletre elkotelezodni.

Tudod mit? Nem is kell.

Azt gondold meg, ha 3 evre tervezel az ok? 3 evet van kedved vele lenni még? Ha igen, mondd azt magadnak, hogy ez most 3 evre szol, es majd akkor meglatod.

Hatalmas teher fog ezzel a gondolatvaltassal leesni Rolad.

Nagyon jol csinaltatok es gratula hogy megtartottad a babat es a ferjnek is hogy elvett. Szerintem szuper dontesek. Csak el kell dontened h akarod szeretni a parod , mert az is egy dontes.

En sem csinaltam volna masképp, az hogy babad van egy oriasi hatalmas nagy kincs.

Orulj ennek , nekem is a ferjem az elso pasi az eletembe es ez is ertekes.

Udv