Lehet hormonális vagy idegi jellegű problémája valakinek a szerelem miatt?

Köszike!

Az utolsó válaszolónak: nálam ez azért nem válna be, mert én éjszakai bagoly vagyok amúgyis :S. Sajnos az a helyzet, hogy az utóbbi időben egyre többször maradok fent éjszaka, vagyis mindennap, ilyen kettő-háromig. Volt, amikor csak hajnalhasadáskor aludtam el. De igazából én éjszaka vagyok aktívabb. De én régebben nagyon sokat éjszakáztam a főiskola alatt, és sokszor aludtam keveset, így én ehhez hozzá vagyok szokva :S. De nem lennék kipihentebb, csak megkönnyebbültebb, hogy többet tanultam, vagy több feladatomat oldottam meg.

Igen, depressziós korszakom. Bocsánat. Igyekszem minél többet megtudni a dologról.

Csernust hallgattam a youtun, és ott beszélt arról, hogy milyen az, ha az ember nem fogadja el az érzelmeit. Erről már korábban hallottam, úgyhogy igyekszem magamba olvasztani az érzéseimet. Többnyire működik is, de most megint rosszabbul vagyok, de most érzékenyebb vagyok, és inkább a sírás jön rám többször, pedig sosem szoktam sírni.

Igen, tényleg érzem, hogy eléggé igénybe van véve a pszichém. De én elképzelni sem tudom, hogy bírnám ezt ki évekig. Szerintem, ha viszonzatlan a szerelem, akkor csak elmúlik. Tartom a fiúval a kapcsolatot, de a fiú csak néhány hetente akar engem látni, és emiatt nagyon hiányzik, ésatöbbi. Ez engem nagyon megvisel. Most majd elmegyek részletes orvosi kivizsgálásokra. De nagyon örülnék, ha nem ilyen fiatalon jutnék rossz sorsra, és nem szeretném, ha a pszichém rámenne a fizikumomra, úgyis épp elég dolog van, ami miatt gyengül az immunrendszerem. Nem tudom, néha úgy érzem, hogy már nem bírom. Ez nagyon gyerekes, és sokszor vagyok hisztis. Most úgy érzem, hogy képtelen vagyok párkapcsolatra. De mint hallottam, sokan szenvednek ilyesmitől. De igazából én próbálkozom a szerelmet magamba olvasztani. De van egy másik dolog is: képzőművészettel is foglalkozom, és hát, a két érzés néha összecsap, és ezzel sem tudok mit kezdeni, ettől kezd olyan lebegő érzésem lenni. De mint minden, ez is visszahat. Két napig jól vagyok, aztán meg napokig rosszul. Pluszban az érzéseim nem állandóak.

Az első két hónapban változatos érzéseim voltak. Azután márciusban kezdett átalakulni, és megint átalakul.

Az érzések feldolgozására sok módszert használtam már, mint a transzformációt, kirekesztést, ez a beolvasztás módszere tűnik tényleg a jónak, de ezzel meg az a baj, hogy ha ezt csinálom, akkor az érzéseim dróton rángatnak, és nem is tudom rendesen folytatni az életvezetést. A rossz életvezetés miatt meg állandóan vitázom a családommal...