Bennem van a hiba?

Párom tipikus "rendes" férfi, figyelmes, apró ajándékok, föz, ágyba hozza a reggelit, ebédelni visz, meglepi anyukámat, imádják a barátaim: minden szuper lenne, és itt a bökkenö. Sokszor érzem úgy, hogy ez nem kifejezetten nekem szól. Ö ilyen, bárki mással, aki a párja lenne igy viselkedne (mondta is, hogy bármilyen párja lenne, jól ellennének). A szenvedêly szerintem hiányzik, szeretjük egymást, de 0 szenvedéllyel. Összebújunk, szexelünk. ennyi. Szerinte felesleges a szenvedély, ha szeretjük egymást. Gyakran dolgozunk felváltva: én magamnak írom a beosztásom, gyakran megkérdezem, melyik nap legyek otthon, hogy csináljunk valamit, de általában lusta ránézni a beosztására ("nem tudok előre tervezni, honnan tudnám a jövő hetem.. vegyél ki két napot, aztán meglátjuk") - gyakran így kerüljük egymást, akkor meg azt mondja, hogy ez rossz, így nehéz, nincs időnk egymásra, de nem a mi hibánk, hisz dolgozunk. Többször mérges voltam emiatt, hisz nem rajtam múlt, ilyenkor megvetően elrendezi annyival, hogy: "ne akadj már ki azon, hogy dolgozunk". Én szenvedélyes típus vagyok, harcolok valakiért, kiakadok, ha nem tetszik valami akkor kimondom, ha örülök ugrálok és nevetgélek, imádom a békülőszexet és szerintem a hullámvölgyek viszik előrébb a kapcsolatokat, minden "rosszabb" szakaszból tanulunk és erőt merítünk. Ő teljesen más: utálja a nézeteltérést, bárhogy van, neki jó. Olyan, mint egy stagnàló vonal: jó, de túl állandó: ha nincs mélypont, nincs jobb időszak se. Gyakran rettenetesen frusztrál, rosszul esik, hogy bárhogy van, neki jó, hogy nem tesz azért, hogy az a szabadnap igenis tartalmas legyen, utána meg megjegyzi, hogy milyen rossz ez így, stb.

Ha szeretek valakit, tûzbe teszem érte a kezem, megoldom, hogy időnk legyen egymásra, ha mérges vagyok hamar kiabálok, vagy sírok, de a pozitív érzéseimet is pont ugyanilyen intenzíven élem meg, ő pedig minden, csak nem ilyen. Eddigi kapcsolataim mindig ilyenek voltak: veszekedés, kibékülés, nagy láng, stb. Így volt 7 éves kapcsolatom is. Most 3 éve vagyunk együtt, de sokszor hiányzik, hogy valakiből erős érzelmeket váltsak ki. Tudom, hogy ő a tökéletes pasi, és rettentő szerencsés vagyok, de nekem hiányzik az a plusz. Mit csináljak? Dobjan el azt, amiről mások csak álmodoznak? Tudom, hogy ilyen rendes, figyelmes párt soha többé nem talàlok.

De motoszkál bennem, hogy olyan "semmilyen". számomra ez olyan, mintha nem szeretne igazán, csak lennék neki. Túlreagálom? Vagy csak túl mások vagyunk? Ő passzív, én meg "túl sok". Sokszor érzem magam elhanyagolva, főleg mik