Mit tegyek, ha úgy érzem a férjem nem tud vagy inkább nem akar "felnőni"?

Köszönöm a válaszokat!

Igazából most tényleg nagyon összejöttek a dolgok mindkettőnk családjából és én is csak remélni tudom, hogy valahogyan mindent meg tudunk oldani. Náluk az édesapja meghalt, az édesanyja lecsúszott és már ápolásra szorul, de otthonról hallani sem akar, a testvéreivel sem lehet szinte semmit megbeszélni, csak marják egymást. Nálam a nagymamám szorul 24 órás felügyeletre, otthon beli elhelyezése folyamatban, de mivel a magánt nem tudjuk megfizetni, kénytelenek vagyunk kivárni a sorunkat. A gyerekekkel pedig fejlesztésre kell járnunk, szerencsére nem olyan nagy a baj egyiküknél sem, de rengeteg időt és energiát kell mozgósítani hozzá, az anyagiakról nem is beszélve. A szüleim segítenek amiben tudnak, de mivel ők is 70 évesek múltak, lassan már ők is segítségre szorulnak. Az építkezésben is elakadtunk és amíg vissza nem tudok menni dolgozni nem is reménykedhetünk a folytatásában.

Ezért nem fogok válni, mert még hiszek benne, hogy egy felnőtt ember képes felnőni a feladathoz, de ráhagyni sem akarom, mert az én erőm is véges és az sem vezetett semmi jóra, hogy a szülei a "ha nem foglalkozom vele majd magától elmúlik" elvet vallották. Arra szeretnék rájönni, hogy a férjemet miként tudnám segíteni a bajok, problémák feldolgozásában, hogy ne rám haragudjon, hanem közösen tudjunk megoldásokat találni.