Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy mondjam meg a barátomnak, hogy nem szeretnék az anyukájával is lakni?
Össze szeretnénk költözni, és felmerült, hogy esetleg én költözöm hozzájuk. Először örültem, de jobban belegondolva abba, hogy ott laknék én is... nem bírnám... Így is rengetegszer feszengek amikor a barátomhoz megyek, és tulajdonképpen hárman vagyunk.
Szeretném ezt neki szépen elmondani úgy, hogy ne hangozzon úgy mintha nem bírnám az anyukáját. Csak attól tartok ezt akárhogyan mondom neki el, mindenképpen rosszul fog esni neki.
válasza:Van valami különösebb oka, hogy anyukájával akar élni? (gondolok én betegségre, vagy valami hasonlóra amivel én se szívesen hagynám egyedül)
Szerintem egy idő után minden normális felnőtt szeretne önállósodni, volt időszak amikor egyedül élt?
Mindenesetre, ha valami nem tetszik, a legjobb amit tehetsz, hogy elmondod neki és átbeszélitek, elvégre összeköltözni készültök ennek már alapnak kéne lennie.
Persze értem, hogy nem akarod megbántani, de most mi okozna nagyobb gondot a kapcsolatotokban? Ha mindig feszült lennél, vagy ha valami olyat mondasz, ami nem tetszik neki?
válasza:Semmi különösebb nincs, csak még nem költözött külön.
Én azért költöztem már jóval hamarabb külön a szüleimtől, mert rákényszerültem az egyetem miatt. A barátomnál ilyen nem volt, így ő nem költözött külön. Mondta már, hogy majd szeretne, de még nem jutott el odáig.
26 évesek vagyunk egyébként, szóval már ahhoz nem fiatalok szerintem.
válasza: válasza:A legalapvetőbb dolog lenne (szerintem), hogy ha már ennyi idősek vagyunk, akkor ketten élünk, nem a szüleinkhez költözünk.
Nem mondta, hogy ott akar élni, csak már voltak érdekes szituációk, amikor én annyira feszült voltam, hogy a barátom is észrevette. Azok apró dolgok voltak, amiken más lehet nevetne, de engem mégis zavartak. Azon kívül azt se szeretném, hogy az anyukája (akárcsak jó indulatból is) de főzzön, mosson vagy takarítson rám.
válasza: válasza:Tudom. És ha most megharagszik, legalább tudom, hogy még mindig mennyire fontos neki az anyukája...
Bár fordított esetben nekem nem tudom hogy esne. Mondjuk az én anyukám mindig magunkra hagyott minket, amikor elmentünk a szüleimhez, ebből sosem volt gond.
Tudom, hogy nem költözünk szülőhöz.
Egyszer sajnos már egy közös nyaralás is feljött majdnem, csak én kézzel lábbal tiltakoztam, hogy csak vele szeretnék kettesben lenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!