Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Jelenleg nem szeretnék gyereket, ez a későbbiekben változhat?
Olyan emberek véleményére/tapasztalatára lennék kíváncsi, akik átélték ezt. 21 éves nő vagyok. Nem érzem úgy, hogy anya szeretnék lenni sem most sem a későbbiekben. Nem akarom a kezdetleges rosszulléteket, félek a fájdalomtól...nem érzem azt, hogy én ezt a későbbiekben szeretném..Ez megváltohat idővel?
Barátomnak is mondtam ezt ő viszont szeretne gyereket.
Igen, változhat szerintem. 21 évesen baromi fiatal vagy, akkor én sem voltam biztos a dologban.
Egyébként arra gondolj, hogy a gyerek nem csak akkor számít, amikor terhes vagy, hanem utána egész életedben.
Mióta vagytok együtt? A barátodtól mit szeretnél? Most? Egy év múlva? Öt év múlva?
4,5 éve vagyunk együtt.
Rátaláltam pár videóra...láttam, ahogy a nők/anyák "szenvednek" szülés közben. Tisztelem őket ezért nagyon, de beleképzeltem magam...hogy ennyi fájdalmat átélni, nagy lesz a hasam utána megereszkedik...esetlegesen a több órás vajúdás. Nem vagyok az a babázgatós típus. Szülés után sem tudnám elképzelni, hogy én most ott babázgatni fogok. :( Nem tudom, hogy csak most érzem e ezt így...vagy későbbiekben megváltozik. :\
21 éves po:cso:sként még azt hittem, hogy akarok gyereket. Később bátyámnak és húgomnak is lett gyereke. Fiú-lány. Azóta rájöttem, hogy csak és akkor lesz gyerekem, ha olyan nőt találok, akivel minden, de tényleg minden passzol és ő nagyon nagyon szeretne EGY gyereket.
Önmagamtól nem. Tudom magamról, hogy nem tudnék rá annyi időt és energiát szánni, amennyit megérdemelne és szükséges. Amikor pedig már képes lennék erre, idős leszek az apasághoz és nem akarom elrontani azzal az életét, hogy neadjisten ő még csak 12, én pedig már 2 éve halott vagyok.
Ha meg is jelenik egy ilyen nő az életemben, 35 éves koromig nem bólintok rá. Addig még túl sokat kell utaznom és túl sok mindent kell csinálnom, hogy azt egy gyerek mellett nyugodt szívvel tudjam megtenni.
Pár évvel idősebb vagyok nálad, évek óta mondogatják nekem, hogy majd megváltozok, de eddig még nem jött be. :)
Nem direkt van, egyszerűen nem tudok velük mit kezdeni. Nem tudok gügyögni, nem is akarok, se órák hosszat velük foglalkozni. Amikor ismerősök, rokonok gyerekeivel találkozom is jó, oké, elvagyunk, de mindig arra gondolok, hogy de jó, hogy nyugalomban hazamehetek és csend lesz:DD
Mi is így vagyunk, én abszolút nem akarok, a barátom igen. Neki vannak testvérei, babázott velük eleget, tudja, mivel jár és mégis. Lehet, hogy végülis lemond a dologról, egyelőre én jegeltem a témát. Főzni sem akartam 18 évesen, amikor rám szóltak, hogy jó lenne megtanulni, kicsit később meg magamtól kezdtem bele mert megjött hozzá a kedvem. Ez alapján még bármi lehet, várom az isteni szikrát:D
Igen, meg fog változni a véleményed. Az unokatesóm sem akart, aztán nagy nehezen bevállalta. Még a szülés előtti napon sem voltak anyai érzései. A szülés után fél órával hirtelen tört rá mint derült égből .... Egy csapásra kitűnő anya lett. Lehet a természet, hormonok stb. müködni kezdtek.
A nőkben öszönösen van benne az anyaság, nem kell félni tőle.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!