Kiábrándultam a barátomtól, mert rájöttem, hogy egy elkényeztetett kölyök, aki azt hiszi, hogy neki minden alanyi jogon jár. Hogyan tovább? 18/L

1 éve jöttünk össze, ő hét évvel idősebb nálam. Tavaly ilyenkor még semmit sem tudtam a továbbtanulásról, csak annyit, hogy kell nyelvvizsga és legyek mindenből ötös. Ő már végzett egy egyetemen, és akkor felnéztem, hogy milyen okos, érett, intelligens (tudom, buta voltam, de mentségemre szóljon, hogy jól adta elő magát). Azt persze ügyesen elhallgatta, hogy nem kapta meg a diplomáját, mert nincs nyelvvizsgája, fizetős szakon volt két szemeszter erejéig, és diákhitelt vett fel. A szüleire haragszik, mert nem támogatták a továbbtanulásában (értsd. nem fizették ki a tandíját), és szerinte az egyetem hülyeség, és ha újra kezdhetné, nem menne egyetemre (földrajz szakon végzett). Életében nem volt diákmunkán. Már két éve otthon ül, nem dolgozik, és nem is kezdett bele egy második egyetembe. Ha nem érek rá valamikor, mert tanulnom kell, azt mondja, hogy mit képzelnek a tanárok, hogy felnőtt embernek házit mernek adni, és egyest adnak azért, ha nem csinálod meg. Az anyja angoltanárhoz járatja, de kb. leszrja, csak hébe-hóba ír házit. A kapcsolatunk elején elhitette velem, hogy ő perfekt angolból, és majd fel tud készíteni a nyelvvizsgára, ehhez képest, nem tudja, mi a különbség a folyamatos és az egyszerű múlt idő között, de inkább fizetteti az anyjával a tanárt, minthogy hagyja, hogy korrepetáljam. Azzal dicsekedett idén, hogy ő anno az igazgató által igazolt nyíltnapot (amit a végzősök arra használhatnak fel, hogy egy adott egyetem nyílt napjára menjenek) elbulizta, és csak nézett rám, hogy én micsoda stréber vagyok, amiért TÉNYLEG elmegyek a nyílt napra. Most pedig azzal jött, hogy minden fiatalnak alanyi jogon kéne járnia egy lakásnak és egy kocsinak, pont mint Skóciában (btw ez nem így megy ott sem a bevándorlási hullám miatt)

Ha valami nem úgy megy, ahogy ő akarja, duzzog mint egy kisgyerek, a bátyjával olyan, mint egy ötéves.