Miért azt bántja, akit szeret? Társaságban miért más minden?

A férfiak és a nők baráti köre egymástól,mint tudjuk,nem egyforma.Máshogy viselkedünk társaságban,de férfiakon veszem észre,hogy ha a párjuk velük van (egy férfi társaságban),akkor mintha kikapcsolna a szeretet-és tiszteletmechanizmusuk.Jó,persze érthető,ha a haverok előtt nem akar nyáladzani,de hogy még a párja kezét sem fogja meg magától,azt nem értem.Túl büszke ahhoz,hogy ilyenkor érzelmei legyenek?

A nagyobb probléma (és ez az én sztorim),amikor a barátok előtt megbánt.Semmi indulat nincs benne,egyszerűen csak odalök valami sértőt,amit soha nem tesz meg,amikor kettesben vagyunk.Csak akkor vagyok “hülye” meg “nyomorult”,ha más férfi ismerős is ott van.Nagyon szeretjük egymást,az ölelések szorosak,mindig nevetünk és ha baj van,azt megbeszéljük.Sose mondana egy rossz szót se,ha nem lenne rajtunk kívül más is a térben.

Ne értsetek félre,ez nem sűrűn fordul elő,de kíváncsi lennék a véleményetekre.Miért pont azon talál fogást a társaságban,aki szereti,mellette van és akiről tudja,hogy támogatja,tiszteli és hazavárja őt?