Ha ilyen elviselhetetlen vagyok akkor is lehet nála esélyem?

Kiskorom óta hiperaktív vagyok. Most 21 éves leszek,de még mindig jelen van ez a gond. Amit próbálok kontrollálni,de nagyon nehezen megy.Leginkább az jellemző rám,hogy figyelem zavarom van, feledékeny vagyok.Nagyon nehezen megy szervezettnek lenni, uralkodni a problémák felett. Számomra óriási kihívást jelent, rendszerezni az információkat, megtalálni a prioritást, nyomonkövetni az eseményeket. Még itthon is

gyenge a "szervező készségem". Nem vagyok kreatív sem.

De ami kiskorom óta gond az az,hogy kések mindenhonnan,

nagyon gyakran elfelejtem a találkozókat, megállapodásokat, a suliban is hamar elfelejtettem ha valamit mondott a tanár. Legyen az pl egy dolgozat időpontja.És néha talán

meggondolatlanul cselekszem a következmények figyelembevétele nélkül. De ez inkább a barátom megállapítása amivel nem is értek igazán egyet. Viszont"muszáj" pörögnöm. Valamit csinálnom kell. Nem tudok sokáig egy helyben ücsörögni és egy dologra figyelni. Ez meg részben igaz ez,mert sokszor hiperfókuszàlok hogy a káoszból ki tudjak valahogy vergődni. De ilyenkor megfeledkezek mindenkiről, és mindenről, ami körülöttem történik. Annyira bele tudok bonyolódni egy könyvbe akár vagy a TV nézésbe, hogy elveszítem a tér, és időérzékemet. Nekem a szüleim nem engedték meg,hog tvt nézzek. Egy idő után a számítógép elől is tiltottak. Nem tudok mit kezdeni ezzel a gondommal. Elkezdtem járni szakemberhez is,de nem segít sokat,csak annyi jó az egészben,hogy sokat beszélhetek akármiről amiről kérdez. Különben nagyon unnám. No nem azért,mert egy helyben kell ülni. Az lenne a legkevesebb. De nem történik semmi. Nincs mivel lefoglalni magamat. Ha telefonozom akkor is közben zenét hallgatok, most járok fel alá a nappaliban teló pötyögés mellett. Így jobb,mint ülni és csöndben telózni.

Abban szeretném a tanácsotokat kérni,hogy mit lehet tenni ez ellen? Ha megakarok változni?

Van egy barátom,nem a párom. Csak a barátom. Akivel közös albérletben élek. És ő sokat próbált azzal segíteni,hogy rám szólt, rá mutatott a gondjaimra, vagy beszéltünk erről. De különben volt már,hogy kiabált velem vagy veszekedtünk,annyira kiborult. Mert nem figyeltem rá, vagy elfelejtettem valamit,késtem. És ha összegyűlik benne...akkor kiborul a bili. Mondjuk nem értem miért nem tud azonnal szólni mindig. Akkor könnyebb lenne neki. Meg nekem is. Mert nem lenne heti szinten legalább egyszeri nagyobb veszekedés. Ő ennek ellenére elfogadott engem és azt mondta sosem fog megromolni a kapcsolatunk miattam. Aminek nagyon örülnék,mert nekem kicsit kezdenek megváltozni az érzéseim irányába. Nem tudom,hogy ő mit érez irántam,de az utóbbi időben egyre többet keresi a társaságomat. Munka után ha haza megyek és a szobámban vagyok akkor mindig beköszön és kéri,hogy menjek vele ide oda vagy segítsek ebben abban. Tehát mintha szeretné,hogy vele legyek. Egyre többet beszélget velem, komolyabb dolgokról. Ami nagyon személyes. Szerintem működik a kémia is. Mindig jelen volt. Az első találkozás alkalmával is éreztem ezt. Most meg egyre inkább. Leginkább azért és akkor amikor "véletlen" érünk egymáshoz. Akkor zavartnak látom vagy rám mosolyog,kaccsint. De amúgy meg megszokott ölelni vagy arcon puszil csak úgy, beszélgetés közben. Lehet azonban,hogy csak barátként közeledik felém. Nem tudom. Nem tudom kiismerni. Foggalmam sincs mit gondol rólam. Kettőnkröl. Barátok vagyunk. 2 és fél éve lakótársak. Csak ketten maradtunk. Fél évig lakott nálunk még két másik emberke egy pár, akik el is mentek. De nem miattam.

Szerintetek lehet esélyem nála? Vagy párkapcsolatban azért más lenne vele? Ti mit gondoltok? Hogy lenne célszerű megtudni,hogy esetleg több is lehetne-e köztünk? Nem akarok elrontani semmit sem.

25/F 21/L