Van még értelme ennek az egésznek?

Négy éve vagyunk együtt. Igazából sosem vetette meg az alkoholt,de mostanában már nagyon masszívan iszik. Sok dolog aggaszt:

Alapjában véve teljesen normális férfi, dolgozik, diplomája van. Viszont olyan barátai vannak, akikkel csakis és kizárólag az ivásról tudnak beszélgetni, és ha találkoznak is, az csak kocsmában történik, vagy akárhol máshol, de ital kíséretében. És ez mára már nagyon durván zajlik. A napokban a munkába is másnaposan ment. A másnaposságát is sörrel gyógyítja.

Annyira, hogy már elhanyagol engem. Egyetemista vagyok, és csak hétvégente jövök haza, minden vágyam, hogy vele lehessek hétvégén, de sokszor nem találkozunk,mert haverozik (=kocsmázik és lerészegedik). Volt,mikor itt volt nálam, de már kézzel-lábbal ment volna haza, mert épp a barátaival ment kocsmázni, és mondta,hogy "lélekben már ott vagyok,hagy menjek".

Rengeteget kértem, szépen, csúnyán, próbáltam vele inni(nem szeretem egyáltalán az alkoholt),próbáltam figyelmen kívül hagyni, de zavar. Zavar a tudat,hogy mit csinálhat részegen, öntudata kívüli állapotban. Féltem az egészségét,a jövőnket,és mindent,mert szeretem. Mikor együtt bulizunk,az is borzasztó. Nézni a fancsali részeg képét,és még a kezét sem lehet megfogni,elhúzza,mert épp a sört tartja a kezében. Viszont ezen kívül normális, és nagyon szeretem,de nem szeretem a baráti kapcsolatát,mert az elválaszt minket.

Belefáradtam,és megpróbálom ezt feladni. Vagy az is lehet,hogy én vagyok a hibás? Annyira kétségbe vagyok esve. Nem szeretnék alkoholista férjet,és apát a gyerekeimnek. Pedig annyiszor tervezgettük már,hogy komolyabbra fordítjuk a kapcsolatunkat,és tényleg hosszú távra terveztünk,mert nagyon szeretjük egymást.

Én annyi mindent megteszek érte,de nem látja be,hogy ez engem mennyire zavar,minden problémámra azt mondja pitiáner dolog,és kinevet. Napok óta nem beszélünk. De tisztában vagyok vele,hogy minden nap iszik. Egy este alatt 10 üveg sör neki simán lemegy. Mit tehetnék,hogy észrevegye magát, és engem,hogy mi bánt? Boldogtalanná tesz,és tudom,hogy a legjobb lenne a külön út,de nagyon nehéz elengedni...(Ő 23,én 22)