Miért ilyen féltékenyek és komplexusosak egyes férfiak?

Én helyesnek és értelmesnek tartom magamat, de szerintem nem vagyok se kifejezetten szép, se kifejezetten okos. Egyetemre járok, angol-magyar tanári szakra, hobbi szinten pedig kondizni és érettségiig verseny táncoltam. Nem hiszem, hogy ezek olyan nagy dolgok lennének.

Az elmúlt 2 évben 2 barátom volt, és mindkettő kontrollálni próbált. Az elsőt kondiból ismertem meg, gyógytornász-hallgató volt az egyetemen, szegényebb családból származott, és dolgozott egyetem mellett. A tanulmányaival rosszul állt, 2 szemesztert csúszott, és feszült volt. Nem zavart, hogy dolgozott, és nem vártam, hogy a tenyerén hordozzon, de pár hónap után úgy kezelt, mintha egy elkényeztetett hercegnő lennék, csak mert nem szorulok rá a diákmunkára. A végén kb. mindenbe belekötött... hogy miért sminkelem magamat, miért öltözködöm csinosan, és hogy én azért járok drága ruhákban, amikor vele vagyok, hogy előtte villogjak (WTF). Szerettem volna színházba menni, megnézni egy Shakespeare-drámát, erre sznobnak hívott. Úgy magyaráztam neki, hogy látni akarom a darabot, amit órán veszünk. Oké, mondtam, hogy akkor elmegyek a szaktársaimmal, mire ő ellenkezett, és nagy duzzogva eljött egy farmerben meg egy ingben, és leszidott, mert én kisestélyiben mentem, mondván leégetem őt, és szapulni kezdte a felszínes sznobokat, akik kinézik azokat, akiknek nincs rendes ruhája. Színház után azt mondta, hogy normális embert nem érdekel Shakespeare, utána elkezdte kiparodizálni a darabot.

A második épp az ellenkezője volt, magyaros értelmiségi, aki utált sportolni. Állandóan féltékenykedett, akárhányszor edzeni mentem vagy futni, mondtam neki, hogy jöjjön velem, eljött, de nem tudott kondizni, szabályosan csinálni a gyakorlatokat, és megsértődött, amikor segíteni akartam neki, és duzzogva elment, amikor nagyobb súllyal dolgoztam, mint ő. A futásnál és megsértődött, mert lehagytam. Tetszett neki, hogy "okos" vagyok, mondván lehet velem beszélgetni elvont dolgokról, de igazából ez azt jelentette, hogy olyannak mesélhetett a nyelvészetről, aki értette, hogy miről beszél. Amikor viszont én akartam beszélni neki az irodalomról (ami engem jobban vonz), a szavamba vágott, és mindig kigúnyolta, amit mondtam.