Letezik tobb even at tarto boldog, kiegyensulyozott parkapcsolat?

márpedig hullámvölgyek lesznek.

egy kapcsolat nem egy statikus valami, amit felépítesz az elején, és 30 év múlva is úgy áll.

minden év, minden hónap munka, sokszor küzdelem, hogy egyben tartsd.

akik több mint 20 éve vannak együtt, nem biztos, hogy azért, mert annyira jó együtt, sokszor már ttúl bonyolult és anyagilag is veszteséges lenne különmenni.

szerintem úgy érdemes csinálni, hogy az embernek legyen meg a saját élete, legyen egy jó szakmája, hivatása, amiben sikeres, legyen anyagilag is független, vagyis ne ragadjon benn egy szar kapcsolatban csak azért, mert nem tudná fenntartani magát, legyenek barátaid, legyenek a párkapcsolatodon kívül is erős kötéseid, akik melletted állnak, ha baj van.

és sztem addig legyen mindenki együtt a párjával, csak addig, amíg őszinte, játszmázások, kényszerek nélkül megy a dolog, amikor azért vagy vele, mert szereted és jó vele, nem pedig azért, mert nem bírsz egyedül meglenni, és kapaszkodsz a másikba.

ha meg nem megy tovább együtt, legyél korrekt, mondd ki a végső szót, de senki ne rabolja fölöslegesen a párja idejét, ha már nem szereti, és senki ne csalja meg a másikat, hanem zárja le korrektül, és utána kezdjetek újba.

ezeket mind személyes tapasztalatból írom, sok szart láttam, megrángatott az élet, de meg is erősödtem bizonyos szempontból.

tudom már, hogy mi fér bele, mi nem, van önbecsülésem, egyedül is jól vagyok, ha meg valakivel együtt vagyok, akkor igyekszem korrekt lenni hozzá, akkor is ha engem jó páran átbasztak már a múltban.

Én egyelőre csak azt tudom mondani, hogy remélem, hogy létezik. Mi nem számítunk igazán öreg motorosoknak ezen a téren, 7 éve vagyunk együtt és ebből 4 éve vagyunk házasok. Annyiban tudok válaszolni a kérdésedre, hogy azért már ez alatt a nem túl hosszú idő alatt is voltak hullámvölgyeink és nehezebb időszakaink. Azt hiszem, nekünk ezekben a helyzetekben a kommunikáció segített igazán. Férjem is és én is nagyon őszinte (néha talán túl őszinte is) típusok vagyunk, ha valami bánt minket kimondjuk és megbeszéljük. Ezen kívül mindketten úgy gondoljuk, hogy mi egymás mellett döntöttünk 4 éve véglegesen, és azért küzdenünk kell, hogy ki is tudjunk tartani a döntésünk mellett. Ami még szintén segíthet abban, hogy kitartsunk egymás mellett, az az, hogy a házasságunk előtt jól megismertük egymást, sokféle szituációban láttuk a másikat, éltünk együtt.

Hogy egy konkrét példát is említsek: nagyjából 1,5 éve volt egy középidős vetélésem. Én már nagyon ragaszkodtam a babához, borzasztóan megviselt az egész. A férjem is szerette volna természetesen, azonban számára még megfoghatatlan volt a dolog, ahogy ő mondaná, neki akkortól igazán létező a gyermek, ha már a kezében tarthatja. Az ezt követő fél évünk nagyon nehéz időszak volt. Én befordultam, szenvedtem, úgy éreztem nem érti meg a fájdalmam, ő pedig próbált segíteni, de (saját elmondása szerint) nem igazán tudta, hogyan. Ebben a helyzetben az segített, hogy ismert annyira, hogy tudta, mikor kell békén hagynia, hogy kisírjam magam és mikor vagyok olyan állapotban, hogy esetleg beszélgetni tudjunk róla. Persze ezek a beszélgetések sem voltak zökkenőmentesek a fentebb említett okok miatt, apránként azonban én is megértettem az ő hozzáállását és ő is az enyémet. Ehhez viszont türelem, idő és sok-sok kommunikáció kellett.

Valószínűleg nincs tuti recept a jó kapcsolat/házasság titkára, de türelemmel, megértéssel, együtt töltött minőségi idővel, kommunikációval nagyon nem lőhetsz mellé. Persze ilyen esetekben is van, hogy valami kisiklik, ezért is írtam az elején, hogy mi nem vagyunk még igazán öreg motorosok. De ha most kérdeznének, akkor azt mondanám, hogy sok minden jöhet, valahogy átvészeljük és rendbe tesszük utána magunkat és a kapcsolatunkat is.

a 21 ev alatt nem volt igazi hullamvolgy, persze voltak "veszekedesek", kb fel napig tadto duzzogasok de en ezt termesEtesnek gondolom meg az egy eves kapcsolatban is

nekunk nagyon sok kozos elmenyunk van, kettesben utazunk a vilagban igy mindig van mirol beszelni a hetkoznapi dolgokon kivul is

tovabba mi nem kozossegi median kommonikalunk egymassal mint sok par, sot ilyen szarokat nem is hasznalunk

igazabol anyagi gondjaink sem voltak soha, nincs gyerek (sajat elhatarozas kozos egyetertesben), igy szerencsere tudunk ugy elni ahogy szeretnenk

es a ket evtized alatt en biztosan nem csaltam meg es valoszinuleg o sem engem

nagyjabol nalunk igy mukodik a dolog

Nalunk a haveri korben relative kicsi a valas, kb csak en valtam el, belelatok eleg sok baratnom eletebe,legtobb helyen ahol baj van, vagy mar az elejen is az volt, csak szemet hunytak felette, vagy atmeneti problema de eros a kapcsolat, vagy evek ota struccpolitika megy.

A kisbabas korszak meredek, mi akkor mentunk szet,megcsalt, nem akarta megjavitani, de nem is megjavitos tipus, a jelenlegi kapcsolatom mar az elejetol fogva mint a kes a vajban,meg mindig szerelemmel szeretem, jobb a kommunikacio,erettebb a ffi, felelossegteljesen gondolkodik,nemreg kerte meg a kezem es mivel mar nevelunk 2gyereket, valoszinuleg a kisbabas idoszak sem fog ugy odavagni mint az elso ferjemnel.