Csak azoknak az embereknek lesz kiegyensúlyozott párkapcsolatuk, akik először magukat rakják rendbe?

Szerintem a belső fontosabb.. de a külső sem hátrány.

Ha tudsz egyedül őszintén mosolyogni és nevetni magadon, az már jó jel. :)

Arany középút.

Van amiért lehet tenni, és érdemes is ha zavar.

És van amin nem lehet segíteni. A probléma akkor van ha: 1. olyasmin akar változtatni amin nem tud, és ezért belül káosz alakul ki (tipikusan kispénisz komplexus és hasonlók)

2. Nem ismeri fel, hogy ami a frusztrációját okozza azon lehet változtatni. Pl: aki elhízott és elég lenne elmennie úszni és máris javulna a helyzet.

Nagyon nagyon leegyszerűsítve: Amikor a probléma felismerése találkozik a megoldási képtelenséggel.

Többnyire a frusztrált ember egyszerűen csak képtelen felfogni, hogy van megoldás, vagy nem is kell kattognia azon ami zavarja. Magyarul: egy saját korlátját képtelen szellemileg átugrani.

Aki képes elfogadni azt amin nem tud változtatni és abból a legjobbat kihozni, illetve aki képes változtatni azon amin lehet az kiegyensúlyozott lesz. (megszabadul a görcstől odabent)

egyszerűnek hangzik, de a legtöbb ember képtelen rá egyedül :)

Azért szerintem nem kell ahhoz full perfectnek lenni hogy neked normális kapcsolatod legyen.

Az hogy vannak problémáid, azokat a kapcsolattól függetlenül is rendezheted, vagy nem rendezheted. De nem kizáró ok.