Mikor van vége egy kapcsolatnak?

Mikor van vége egy kapcsolatnak? Ha az egyik fél azt mondja, nekem ebből ennyi elég volt? És mi van a másik félel? Mi van, ha neki még nem elég? Lehet úgy, hogy az egyiknek rosz, a másiknak meg jó; vagy ekkor már az egyik fél tagadásban él? Nem veszi észre a nyilvánvalót?

Mi van ha az egyik kivárásra játszik: csak ne én legyek aki szakít, nem baj, ha megtörnénik nem bánom – talán még jó is lenne – csak nem én akarok változtatni! Vagy jó a megszokás, ha rossz is együtt, ha hanyagolom is a másikat, ha már nem is tudunk miről beszélni, de van?! Van valaki! Ekkor már a valaki, bárki lehet? És ha, nem teszi meg neki a másik a szívességet és nem szakít, akkor meddig játszik vele? Egy életet húznak le így, vagy előbb utóbb a sarkára áll?

Mi van ha még meg lehetne beszélni a dolgokat, de az egyik fél nem kommunikál? Csak a szakítás marad? Egy ilyen kapcsolatban már nincs tisztelet, megszűnt létezni? Az egyik fél elfelejti, hogy milyen volt az elején, hogy akiért bármit megtett volna, most már semmit sem tenne, a legkevesebbet sem, hogy őszinte? Vagy az a legnehezebb?

Mi van ha a másik mégsem akar szakítani, csak az egyik fél érzi, hogy megakarnak szabadulni tőle? De miért érezné, ha nem így van? Valami csak változott!? A helyzet, az egyik fél, vagy a másik? Kiben van a változás?

Esetleg ez egy szokásos kapcsolati hullámvölgy? Mikor kell elengedni a másikat? El lehet-e azt engedni akit szeretünk és ha igen, fel lehet-e gyógyulni belőle?